Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK Jerfy azt állítja Hergeszell jelentései alapján, hogy „Kossuth nem volt forradalmi lélek, kerülni kívánta az udvarral való összeütközést, később is a végsőkig igyekezett törvényes téren maradni". Kossuth a bécsi küldöttségi útját és a forradalmat „nem akarta ezek erkölcsi hatását kiaknázni" (mint politikai ellenfelei állítják), sőt azért sürgette az alsó házban folyó alkotmányozó eseményeket. Balogh felszólalása Győr megyei utasításra történt: az Első Győri Takarékpénztár tagjait nyugtalanította, hogy 72 ezer váltóforint, 5 % kamat mellett a hírek szerint 18 ezer forintot veszít értékéből. (Balázs 1964, 150.) A Győri Lloydba tömörült gabonakereskedőket az érdekelte és izgatta, hogy az itáliai háború költségeinek fedezetére Bécsben bankócédulákat bocsátottak ki és ezzel megjelent előttük a pénz elértéktelenedésének rémképe. (Szávay 1894, 298.) Jerfy dolgozatához mellékeli „a dicső emlékezetű küldöttség tagjainak, magyar »argonautáknak« Bécsben készült arcképsorozatát. A litográfiát Mätheusz Kern bécsi művész alkotta 1848-ban. A száztagú küldöttség arckép tablóján Hergeszell portréja a 60-as sorszámot viseli. Jerfy ennek kapcsán veti fel a kérdést, hogy az utókor (a sajtó és az iskolai történelemtanítás) a pesti március 15-e mellett „kevés lehetőséget tulajdonított Bécsben és Pozsonyban lezajlott eseményeknek", így fogalmaz: „A pesti március 15-ike, az ifjúságnak lelkes és ragyogó lendülete volt, gyönyörű emlékezete a nemzeti múltnak, a pozsonyi március 15-ike, a bécsi március 16-ikával együtt pedig a férfikor eredményekben gazdag, gyümölcsöző nyarát jelenti". (Jerfy 1931, 294-296.) Hergeszell okfejtése felettébb érdekes, mivel állítja, hogy a „megkövesedett rendszer megdöntését bécsi polgártársainak, különösen a Bécsi Universitásnak köszönhetjük, ők ugyanis vért ontottak a szabadságért." A pesti márciusi napok — anélkül, hogy lebecsülnénk — „csak a sajtószabadságot érték el, az igazi eredményt a pozsonyi országgyűlés vívta ki, mert ott alkotmányos úton, békésen törvényesen következett be a törvények királyi jóváhagyása." (Jerfy 1931, 295.) Jerfy szerint ezért igaztalan az állítás, hogy „a pesti események a karokat és rendeket, a táblabíró világot a pozsonyi diétán csendes pipaszó mellett való nyugalmas szemlélődésből kellemetlenül verték fel". (Jerfy 1931, 294.) Jerfy Géza szerint a követi zárójelentés stílusát és gazdag jogi tartalmát illetően „kétségtelenül Hergeszell személyes műve". (Jerfy 1931, 297.) Lukács Sándor (1823-1854) ügyvéd. Elvégezte a győri jogakadémiát, 1846-ban eredményesen szervezte Győrött a védegyleti mozgalmat. 1848. március 15-től az akadémiai és a főgimnáziumi ifjúság élén szervezte a forradalmi eseményeket. Hatásos szónoklatokat tartott a győri színházban, a Fő téren és a pozsonyi népgyűlésen. Szeptember 21-én lett győri kormánybiztos. 1849. január 9-én Kossuth kinevezte a honvédsereg hadfelszerelési kormánybiztosának, eredményesen szervezte az országban a ruházat és étkezés mellett a honvédtoborzásokat is. (GYÉL 1999, 214.) Noisser Richárd (1813-1859) hírlapíró, szerkesztő, német anyanyelvű győri polgár. 1844 januárjában megalapította Győrött a Das Vaterland című lapot. A liberális győri ifjúság támadást intézett a konzervatív lap ellen. Ezért kérelmet nyújtott be, hogy magyar nyelven jelenhessen meg Hazánk címmel. Szerkesztője dr. Kovács Pál lett, Noisser maradt a kiadó. A forradalom alatt röplapsorozatot adott ki, melyekben élénken, „szatirikus ellenzéki" hangnemben reagált a győri eseményekre. (GYÉL 2003,240.) Gróf Zichy-Ferráris Bódogot (1810-1885) Windisch-Grätz 1848 decemberében kinevezte Győr és Mosón megyék királyi biztosává. Győrött „vésztörvényszéket" állított fel, s egész Észak-Dunántúlról származó liberális vezetőket a Karmelita rendházban kialakított börtönbe záratta. Az 1860-as Októberi Diploma után kinevezte az uralkodó Győr megye főispánjának, de erről lemondott az 186l-es országgyűlés feloszlatása miatt. 1867. április 5-én ismét Győr megyei főispán lett, de őrlődött a „supremus moderátor" szerepkörben és a kormány-megye vitájában az egyeztetéseket feladván 1868. március 28-án lemondott hivataláról. (GYÉL 2003, 374.) Balogh Kornél konzervatív alispán, Koller Ede vármegyei biztos, Mendel István Győr városi biztos és Tóth József kanonok voltak Zichy bizalmas tanácsadói. (Borovszky 1910, 390.) A liberális Ecker János írta a maga „csípős stílusában": „Ami a hatalomra vágyó Hergeszellt illeti, múlt évi visszalépésének inkább csak »savanyú szőlő« jellege van, mert látta, hogy úgysem válasszák meg. Most azzal a gondolattal húzódik a polgármesterség elfogadásától, hogy később elmondhassa, hogy csak az erőszaknak engedett." (Ecker 1973,49. január 5.) Ecker János hatalomra vágyó személyiségnek állítja be, ami igaztalan állításnak tűnik. Hergeszell ugyanis választás útján kétszer volt a város követe a pozsonyi diétán, aztán megbecsült tagja a „fényes küldöttségnek", ilyen értelemben a régi rendi idők képviselője, amolyan — Bécsből nézve — gutgesinnt (megbízható) polgár, királyhűségben élt, ám az ország gondjait nem forradalommal akarta megoldani, gróf Zichy Bódog ezért választotta polgármesternek. Hergeszell magyar nemzeti és polgári érzelmét soha nem tagadta meg. Jankó Mihály (1818-1896) 1837-ben a királyi tábla jegyzője Pesten, egy év múlva ügyvédi oklevelet szerzett. 1847-ben a tóközi járás szolgabírája Győr megyében. Részt vett a szabadságharcban. A világosi csatavesztés után Pesten ügyvédi gyakorlatot folytatott, 1853-tól 1855-ig a tatai Esterházy gróf jószágigazgatója. Királyi tanácsosi címet kapott. Nyugdíjba vonulása után elvállalta a szatmári püspökség birtokának igazgatását. Zeneszrzőként is működött. (GYÉL 2003,148.) 280