Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szabó Ádám: Dominus. Újabb ún. „Dunai Lovasistenek” ólomtábla Pannoniából

SZABÓ ÁDÁM DOMINUS A betűcsoport alapvonala alatt, pontosan a D és O között, illetve az N alatt két darab, három gömb tagból álló ábra látható, amelyek az egyenlő szárú, illetve egyenlő oldalú háromszög csúcsai szerint rendezettek. A képmező közepén jobb lábán álló emberi — női — alak látható. Fején sima félgömbölyű fejfedő, homlokrészén pánttal, amelynek bal felén három kiemelkedő hosszirányú sáv látható, jobb felén kört leíró minta. Arca maszkszerűen sima — vagy maszkkal takart —, sematikus vonásokkal. Füle jelölve. Mellének közepén kivehetetlen alakzat. Négyszer redőzött szoknyája a derekán övvel, vagy övszerűen kötött. Karjait derékmagasságban feltartja, kezeit a két oldalán elhelyezett lovak orrához emeli. A jobb keze felől látható lovat mintha vezetné, a zablánál összefogva a szárat. A bal oldali ló orrához tartja a bal kezét, de a vezető mozdulat itt nem azonosítható. A szoknyás alak a jobb lábán áll, bal lábát lépő állásban emeli. Belső könyökhajlatai felett nyakmagasságban mindkét oldalán, a lovak homloka előtt, két kisebb gömb látható (máshol csillag vö. pl. CMRED 37, 228 A). Baljánál térdmagasságában egy talpas csésze van. A tábla baloldalán ábrázolt lovas nyereg nélküli lovon ül, ruhája térdig ér. Fején előrehajló csúcsú, széles peremű fejfedő. Tarkóján a haj vonalait ábrázolták, arca maszkszerű, vagy maszk van rajta, alóla kilóg a szakálla. Mindkét kezével egy hosszúkás — lovának fülein túlnyúló — eszközt (fúvós hangszer vagy jelvény?) tart, amelynek vége kiszélesedik, aláhajló, nyitott szájú, hegyes fülű állatfejben végződik. Az állatfej előtt O betűhöz hasonló kör áll. A ló teste sima, hullámos farkát kissé feltartja. A stilizáltán ábrázolt, ugrató ló kicsi fülei és jobb szeme kivehető. Orra a közel-keleti lovakéhoz hasonlóan homorú. Alakja viszonylag arányos, pozíciója természetes. Termete a lovashoz képest kicsi. A ló alatt erősen torz képi megfogalmazású, vízszintes helyzethez közelítő emberalak, lábától fejéig kismértékben emelkedik. Feje jobb felé fordul, jobb karját vállból ferdén előrenyújtja, bal karja vállból emelkedőén, könyökből a törzs-csípő-comb vonalához igazodva húzódik. Törzse egyenes. Jobb lábát egyenesen nyújtja hátrafelé, bal lábának emelkedő mozdulatát ívesen ábrázolták. Az alakzat egy úszó emberre emlékeztet. A jobboldali lovas nyereg nélkül üli meg lovát. Fején kiálló peremű, előredőlő csúcsú sapka. Arcán hegyes orrú sima maszk. A maszk alól hátrafelé dúsabb haja látszik ki, valamint a szakálla. Ruházatából csak a melle környékén látszik néhány keresztbe futó redő, illetve kikerekedő elem, ami esetleg a kezében tartott eszközhöz tartozhat. Csak a bal keze látható, amellyel a lovat irányítja a szárral (ami nem látszik), azonban a pozíció egyértelmű. Nem látható jobb kezével egy hosszúkás, a ló feje fölött előrenyúló eszközt tart, amelynek szárrészén öt vastagabb és kiemelkedő karika látható. Az eszköz vége pengeszerűnek hat, lefelé hajlik és hegyes. Feltehetőleg hangszerről van szó (duda?). A lovas szája és az eszköz szára között a derékszögben hajló vékony tag fúvóka lehet. A ló léptető állásban van, pozíciója természetes. Fejét a nem látszó szár feszítése miatt mereven feltartja. Sörényét stilizáltán ábrázolták. Szügyén talán a lószerszám egy eleme — egy keresztbe futó szíj — látszik. Termete a lovashoz képest kicsi. Hullámos farka természetes helyzetben, kissé elállóan hullik alá. A ló patái alatt a tábla felülete sérült, a kivehető körvonalak egy balra úszó, vízszintes helyzetű hal alakját formázzák. A feljebb leírt jelenetsort a tábla alsó részétől egy vízszintes, a tábla síkjából plasztikusan kiemelkedő vonal választja el, a tábla teljes szélességében, ezzel a két ábraegyüttest egymástól függetlenítve. 97