Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Molnár Attila: Figyelemre méltó kora vaskori objektum Ménfőcsanak határából

MOLNÁR. ATTILA FIGYELEMRE MÉLTÓ KORA VASKORI OBJEKTUM MÉNFŐCSANAK HATÁRÁBÓL vapart-Gulyás ér menti telepről és Nagyiván határából szórthamvas sírból: Cseh 2001, 89,10. kép ill. Cseh 1993, 14. kép 4.). A nagyiváni sírt az V-IV. századra keltezi a szerző, a korábbi dátum számunkra is elfogadható. A Szentes-Jaksorról és a hódmezővásárhelyi Fehértó mellől származó darabok valóban hasonló edényformához tartoznak, ám a mi tálaink vállkiképzése kevésbé erőteljes (Párducz-Csallány 1944-45, XLVIII. tábla 1., Párducz 1944-45, XXII. tábla 15.). Hogy némely krautackeri korongolt táltöredék nem hasonló formát képvisel-e, a rajzok alapján nehezen eldönthető, mindenesetre gyanúsak (Jerem 1981, Abb. 13., 2 és 4.). Távolabbi, ám ugyancsak dunántúli párhuzam származik Sé-Doberdó későhallstatt telepéről, ahonnan szkíta pecsétlőt, háromszárnyas nyílhegyet és spirálhajkarikát is ismerünk. Az anyag közlésekor annak idején igen óvatosan mertük csak felvetni a tálforma keleti eredetét, az itt felsorolt párhuzamok azonban egyértelművé teszik, hogy Seben a kerámiaformákra is hatással volt a szkíta jelenlét (Gál - Molnár 2004,179,10. tábla 4.). A párhuzamok viszonylag csekély száma mellett különösen figyelemreméltó, hogy ilyen jellegű tál került elő — szkíta korsó társaságában, csontvázas sírból — a Ménfőcsanaktól nem túl távol fekvő Romándról, ami a Sokoró-vidék későhallstattkori településtömbjének hasonló irányultságú kapcsolatrendszerére utal (MRT 4,222). A tanulmány tárgyát képező objektumból előkerült egyéb leleteink — kézzel formált, behúzott peremű tálak, kihajló peremű fazekak töredékei (3. tábla 1-5.) — elemzése komolyabb következtetések levonására nem ad módot, formájuk és technikai kivitelük alapján a korszak — a kora vaskor második fele — bármely kultúrkörének fazekastradíciói szerint készülhettek, alátámasztva az eddigi megfigyeléseket, miszerint a szkíta jellegű leletanyag DNy-Szlovákiában és a Dunántúlon mindig hallstatt-környezetben tűnik fel. Ide tartozik még, hogy a feltárás során, a 7/a szelvényben, gödrünktől mintegy 10 m távolságra egy, vékony bronzdrót összefogta kauri-pár látott napvilágot.

6 Az eddig publikált ménfőcsanaki kelta sírok mellékletei között ez az ékszerként használt tárgy nem szerepel, és a Kárpát-medencében — legyen szó bármely korszakról — elsősorban keleti kapcsolatokkal rendelkező kultúrák leletei között tűnik fel. Nem állítjuk ezzel azt, hogy az egyébként keltezhetetlen tárgy feltétlenül a kora vaskori település leletanyagához tartozik, de feltűnése mindenképpen említésre méltó, különösen Sopron-Krautacker 29. sírjának ismeretében, ahol kauricsigákból álló nyaklánc egyéb szkíta leletek—tükör, spirálhajkarikák—társaságában került elő (Jerem 1981, Abb. 7.). A Dunántúl szkíta jellegű leleteivel a kutatás Párducz Mihály négy évtizede megjelent tanulmánya (Párducz 1965) óta viszonylag keveset foglalkozott. A szűkebb régiónkból ott felsorolt leletek köre — nyílhegyek Győrszabadiból, Koroncóról, Tétről, spirálhajkarika Győrszemeréről — azóta csak néhány tárggyal bővült: a fent említett romándi leletegyüttesen kívül talán csak a mezőörsi nyílhegyek (Molnár 2006, 2. ábra 3-4) említhetők meg. Igaz, a Hallstatt-kultúrához köthető leletanyag számottevő gyarapodásáról sem számolhatunk be. A kutatás máig nem jutott közös nevezőre a kérdéses leletek megítélésben, a szakemberek egy része békés szomszédi viszony lenyomatának, kereskedelmi árunak, exogám kapcsolatokhoz köthető emlékanyagnak tartja a Dunántúlon feltűnő szkíta tárgyakat (Jerem 1981,114; Kemenczei 2001,4. kép), más kutatók ezzel szemben jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szóban forgó leleteknek és erőteljes szkíta expanzióval számolnak a K-i Hallstatt-kultúra területén (Vékony 1986, Terzan 1998). 63