Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Muzeológia–Közművelődés - Lanczendorfer Zsuzsanna: Gyermekvilág anno ...

ARRABONA 2007. 45/1. MUZEOLOGIA - KÖZMŰVELŐDÉS GYERMEKVILÁG ANNO... Elhangzott a Gyermekvilág anno... című kiállítás megnyitóján Győrött, március l-jén A gyermek érkezése nagy öröm, tisztesség volt egykor. Nem véletlen, hogy a falun élő ember életét átszőtték a termékenységgel kapcsolatos szimbólumok, rítusok. A gyermeket áldásnak, a meddőséget pedig Isten verésének tartották. A „Gyermekvilág anno..." című kiállítás ebbe az életérzésbe, a XIX. század második, illetve a XX. század első felének időszakába invitálja a látogatókat. A megyénkben élő gyermekek élete elevenedik meg a Győr-Moson-Sopron megyei múzeumok tárgyainak, archív fotóinak és a soproni levéltár dokumentumainak segítségével. A kiállítás a falusi gyermekek életéből ad ízelítőt, de kiegészül a polgári kultúra gyermeki világával, sőt iskolatörténeti anyaggal is. A kiállítás megálmodója — Tanainé Városi Ágnes — helyesen, a gyermeki lét teljességének bemutatására törekedett. A kiállítás egyik termében a csecsemő és a kisgyermek testi igényeinek kielégítésére használt tárgyegyüttest láthatjuk, míg a következő teremben a lelki élmények eszköztára elevenedik meg. A harmadik helyiség pedig a társadalmi elvárásokba, a kisiskolások életébe kalauzolja az érdeklődőt. Életformák elevenednek meg a paraszti létből és a polgárság köréből. Azt is mondhatnám, hogy az emberi lét két fontos közege — nagy szerepük van a személyiség kialakulásában — a család és az iskolai élet egy-egy részlete tárul elénk. Az első terem az újszülött, a csecsemő életébe vezet be. Szinte halljuk a talpas bölcsőben ringó gyermeknek szóló altatót, amelyet Gyirmóton így énekeltek: „Tuj, tuj tutujja, aludjál el lölkömnek koronája." A bölcső tartozékai: a „pólya", a színes „pólyakötő szalag" szép példái is jelen vannak a kiállításon. Persze, az édesanya éneke mellett vigyázott a gyermekre az ártó szemek ellen a piros színű kelme, karszalag és az ötágú csillag, amelyet ráfaragtak a kiállításon látható lébényi bölcsőre. A fateknő, „cigányteknő" megfelelt „bőcsőnek" amelyben „döcögtették" a babát, de fürdetésre, „förösztésre" is alkalmas volt. Szinte halljuk az ölbeli gyermeknek szóló fürösztő mondókát, dajkarímet. Halljuk, miként „megédikélik" becézgetik a kicsit. Látjuk, amint a rongybaba, „csutkarozi" rámosolyog a neki beszélő gyermekre. A csecsemő sapkák, „fejkötők", „tutyik" szép csipkéit is érdemes megtekinteni. A cumi, „cucli" elődje is a vitrinben található: egy gyolcsdarabba kötözött kenyérbél. Vagyis „a kenyeret belerágták gyócsba", vagy, ha az anya nem tudott „csöcsöt" „csicset" adni, akkor jó szolgálatot tett a „csecsemő szoptató csupor" is. A rossz szellemeket elzavaró és egyben szórakoztató „kákócsörgő" sem hiányozhatott a csecsemők eszköztárából. Gyűjtéshez kapcsolódó kedves emlékem, amikor Németh Imre bácsi Gyirmóton készí441 Perger Gyula megyei múzeum igazgató és Lanczendorfer Zsuzsanna a kiállítás megnyitóján