Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Czirók Zoltán: A győri repülőszázad történetéhez

CZIROK ZOLTÁN A GYŐRI REPÜLŐSZÁZAD TÖRTÉNETÉHEZ zött ment végbe, amelyekről a szereplők előadása alapján a következőket közölhetjük: Kedden, június hó 3-án kapták a repülők a parancsot, hogy a cseh vonalon túl, az Érsekújvártól vezető vasúti vonalat bombázással rongálják meg. Másnap reggel fél négy órakor startoltak a győri repülőtéren. Endresz, Győrffy és Pósa elvtársak, a két előbbi pilóta, a harmadik a gépszerelő, érsekújvári fiú, aki a terepet is jól ismerte. Kezdetben semmi zavaró körülmény nem akadályozta a repülést, Pozsony fölött azonban a motor valami apróbb hiba miatt megállott. A géppel le kellett szállni, a repülőgép leszállásának hamar híre ment a környéken, falusi emberek és később cseh katonák is közeledtek, de a motorhibát helyrehozva, sikerült a géppel megszökni. A gépet azonban ettől kezdve üldözni kezdték. Valahány állomás felett elhaladt, puskalövések fogadták s a kis Kárpátok felett egy puskagolyó kilyukasztotta a benzintartályt. A tartalékbenzint használták ezután, amely azonban csakhamar elfogyott, s nemsokára siklórepüléssel voltak kénytelenek leszállni. A gép nagy zuhanással ért földet, és meggyulladt, a pilóták kiestek, s kisebb-nagyobb zúzódásokat szenvedtek. Amint kissé tájékozódtak, megbeszélték, hogy különböző irányban igyekeznek menekülni. Endreszt és Pósát Schwehat előtt elfogták, s a náluk talált írásokból megállapították, hogy a harmadik elmenekült. Győrffy után most formális hajsza kezdődött, mert honnan, honnan nem, az a hír kapott szárnyra, hogy négy millió van nála, propaganda célra. Győrffynek ezalatt sikerült Wienbe jutni, ahol az ott lakó rokonait kereste fel. A lapokban olvasta aztán a négy millió (később már 40 millió) legendáját, s kérdezősködött társai után. A rendőrség biztosította, hogy semmi bajuk sem lesz, ő is jelenjék meg jegyzőkönyv felvétele végett. A jegyzőkönyvet fel is vették, de a magyarokat nem engedték szabadon, hanem letartóztatták. Napokig magáncellákban voltak elhelyezve, míg a múlt vasárnap erélyes fellépésükre megengedték nekik, hogy őrizet mellett sétálhassanak. Másnap egy Bécs melletti táborba internálták mindhármukat, ami természetesen nem volt ínyükre. Egy kedvező pillanatot felhasználva az országútra osontak, s elgyalogoltak Göpfritz állomásig, ahol vonatra akartak szállni. Legnagyobb ámulatukra az őrizetükkel megbízott detektív is ott volt, valószínűleg látogatóban. A detektív észre is vette őket, s a legválságosabb pillanatban úgy sikerült előle megmenekülniök, hogy felszálltak az ott álló személyvonatba, a másik oldalon pedig kiléptek és felugrottak a kiinduló és már mozgásban lévő gyorsvonatra, amely a másik vágányon haladt. így sikerült elérniök Bécs egy elővárosát, ahonnan villamoson a városba mentek és a pályaudvarra. Ott sikerült vonatra szállniok, a határ előtt aztán leugráltak a robogó vonatról, több órát gyalogoltak, míg a Lajta-foly óhoz értek. A folyót átúsztak s így kerültek magyar területre. Savanyukutnál még egyszer letartóztatták őket, még pedig a vörösőrök, mert nem voltak kellő igazolványaik, minthogy azokat útközben elvesztették. Endresz aztán mégis megtalálta vöröskatona igazolványát s elmondta az eseményeket, amelyek ide juttatták a társaságot. Sopronban végre vonatra ülhettek s így érkeztek haza, ahol újra felvették a szolgálatot a repülőtéren."

27 Mivel a parancsnokságnak és általában senkinek sem volt a leghalványabb sejtése sem a történtekről, a június 4-én hajnalban elrepült századparancsnok helyére 3 nappal később Gergye Józsefet helyezték át a 8. repülőszázadtól.

28 Endresz hazaérkezése után azonban minden bizonnyal visszavette a század ve315