Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth Imre: Elméleti és módszertani megjegyzések a regionalitás kérdéseinek kutatásához. Regionális indentitások Burgenlandban és Nyugat-Magyarországon

TÓTH IMRE ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK A. REGIONALITÁS .... Burgenland Az első világháború utáni békék új határt húztak Ausztria és Magyarország közé. Az új helyzetben új identitás-reprodukciókkal találkozhatunk. Az Ausztria keleti tartományává lett Burgenlandban hamar felismerték a regionális építkezés szükségességét. A cezúrának tekinthető 1955-ös évig a térség helyzete gazdaságilag, politikailag is bizonytalan volt, Burgenland a szó szoros értelmében a fennmaradásáért küzdött.

4 Sorsának alakulását három vagy négy fontos történelmi fordulópont határozta meg. Ezek legfontosabbika természetesen maga a békeszerződés, illetve szerződések (Saint Germain és Trianon), melyek Burgenland genezisét eredményezték. Hasonlóan meghatározó csomópontjai voltak azonban a térség történetének az 1921. évi soproni és Sopron környéki népszavazás, a tartomány felszámolása 1938-ban az Anschlusst követően, valamint az újjászületés a háború után, 1945-ben. A burgenlandi közgondolkodásnak ilyen körülmények között és ilyen történelmi előzmények után kellett önazonosság-tudatát, a „burgenlandiság" gondolatát saját határain belül, Ausztriában, valamint a határokon kívül — nem utolsó sorban Magyarországon is — elfogadtatni. A bécsi vezetés mindenesetre önálló szövetségi egységként (ún. Verwaltungsstelle), önálló kormányzati struktúrával konstituálta meg az egykori nyugat-magyarországi térséget. A szervezeti megformálás mellett nagy figyelmet fordítottak a tartományi öntudat (Landesbewusstsein) megteremtésére. Erre annál is nagyobb szükség volt, mivel az integráció (úgyis mint az Ausztria többi tartományába való becsatlakozás, illetve a Burgenland északi és déli része közötti együvé tartozás megteremtése) kulcsmozzanat volt a magyar revíziós törekvések visszaszorításában. Jellemző, hogy a tartomány egységének megteremtését illetően az osztrák politikusok egy része is szkeptikus volt. Cnobloch budapesti osztrák követ például már 1922 elejénjavasolta: vessenek véget a tartományban uralkodó provizórikus állapotoknak. Véleménye szerint a terület sohasem képezett gazdasági és politikai egységet, ezért elhibázott döntés volt, hogy önálló tartományként illesztették Ausztriába. Az önálló Burgenland létrehozásával az osztrák kormányzat valóban csak szaporította amúgy sem kis gondjait. A térség soha nem képviselt önálló entitást a magyar történelemben, hanem szerves részét képezte a pannon-dunántúli területeknek. Épp ez a szerves kapcsolódás, s a belőle következő közlekedési, logisztikai, kommunikációs zavarokjelentették a legsúlyosabb gondokat a születő Burgenland számára. Az, hogy az elcsatolt térséget egységként kezelték, csupán absztrakció volt, hisz annak északi része — a valamikori Mosón és Sopron megye lakossága — inkább Alsó-Ausztriával fejlesztette ki a maga együttműködését, míg a déli területek — a vasi térség lakossága — elsősorban Stájerországgal állt szorosabb kapcsolatban. Jól tudták ezt Ausztriában is, a budapesti osztrák követség legalábbis figyelmeztetette az otthoniakat, hogy a tartomány egyben tartása nem lesz egyszerű feladat, és a megoldatlan belső problémák fegyvert adnak az irredentizmus kezébe.

5 Burgenland in situ megőrzése egyben azt a veszélyt is magában rejtette, hogy a magyar revízió céltábláján egy integer terület, s nem két külön közigazgatási egységbe olvasztott, s így a térképről eltüntetett politikai egység szerepelhetett. Az osztrák kormány azonban állta a szavát, és Burgenlandot egyben tartotta. A tartományi „építkezés" során igyekeztek az Ausztriával illetve Németországgal ki301