Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK képviselhette a szabad királyi városokat a száztagú „fényes küldöttségben", mígnem „férfi kora delén", mint törvényszéki tanácsos, gyógyíthatatlan betegségben 1859. július 22-én elhalálozott. (Győri Közlöny 1859. július 24.) Végezetül Hergeszell Ferenc születésének 200. évfordulóján a kései utókor e szerény megemlékezéssel tiszteleg Győr követének. Miután Pozsonyból hazatért 1848 áprilisában, a számára sikeresnek mondható utolsó rendi országgyűlésről, Győrött „a jól megérdemelt elismerések" helyett a helyi közéletben keserű csalódások érték. Keresem a magyarázatot, miért volt vele szemben a népképviseleti választásokon oly „hálátlan" városának szavazó polgársága, amiért a pozsonyi országgyűlés után minden helyi választást elveszített. Egyáltalán lehet-e ilyen esetben hibáztatni a szavazó polgárokat? Ők véleményt nyilvánítottak a gyökeresen megváltozott társadalmi körülmények között, az addig nem gyakorolt, tapasztalat nélküli választási időszakban. Felvetődik a kérdés, milyen tehetségű személy volt Hergeszell Ferenc, kvalitásai és szellemi adottságai megfeleltek-e annak a közéleti feladatnak, ami sorsa által megadatott neki. Hergeszell Ferenc a régi rendi világ embere volt, gondolkodását a királyhűség és a katolikus szellem határozta meg. Mindezek ellenére nem volt konzervatív felfogású, származása az új, feltörekvő polgári rendhez kötötte. Szabadelvű, nyitott gondolkozású, képzett értelmiségiként megérintette a polgárosodás szelleme, melynek őszinte és cselekvő híve lett. A rendi világban sikeres személyiség volt: ügyvéd, jogász, városi tanácsnok, rendőrkapitány és két alkalommal megválasztott országgyűlési követ. A polgárosodási folyamat (amiben hitt, és amit nagy kedvvel, alkotó módon képviselt) és a népképviseleti választási rendszer nem fogadta el személyiségét. Ez volt életének és előmenetelének egyéni, személyes tragédiája. A rá oktrojált polgármesterség annyit ártott megítélésének, hogy talán emiatt alakult ki róla bizonytan kép kortársaiban. S az is valószínű, hogy emiatt feledkezett el róla az utókor. Pedig követi teljesítménye eredményes, konstruktív, polgári és előremutató volt. Még a krónika író Ecker János sem említi naplójában Hegeszell pozsonyi törvényhozói szereplését, csak néhány csípős megjegyzést tesz itthoni szerepléseiről. Talán a legtöbb kifejező, hasznos és értékes információt a dr. Kovács Pál szerkesztette liberális Hazánk c. lap néhány, a kor ellentmondásait és eseményeit elemző írásában találtuk. Hergeszell Ferenc, Győr város követejeles magyar hazafi volt, rajongott a reformkori nagy egyéniségekért: Deákot jogi bölcsességéért, Kossuthot hatásos felszólalásaiért, „lázas agitációjáért" tisztelte, és méltányolta Széchenyi „cselekvő hazafiságát". Ők a XIX. századi polgári átalakulás nagy, szabadelvű politikusai. Hergeszell is beletartozott „parányi személyként" (ahogy önmagát aposztrofálta) ebbe a vonulatba, nagy szorgalommal és alázattal szolgálta az ország és Győr polgári előre menetelét. Értelmiségi mentalitása, elméleti tudása messze meghaladta nemcsak Győr fiskálisainak szintjét, hanem más városok jurátus közösségeinek a felkészültségét is. Emberileg végtelenül szerény, tapintatos és művelt személyisége nem igazán illett bele a forradalom zaklatott világába. Hajlama és mentalitása koridegen volt, s talán ebben rejlik a forradalommal szembehelyezkedő, ellentmondásos magatartása is. Hergeszell Ferenc nem nősült meg, magányosan élte vallásos életét, ritkán vett részt különböző asztaltársasági vitákon, társadalmi kapcsolatai csak szűk baráti körére terjedt ki. Erős volt benne a családi kötelék, testvéreivel és azok családjával tartotta a kapcsolatot, s talán ez is volt közéleti vesszőfutásának egyik előidézője. A Hazánk éles szemű, jó megfigyelő cikkírója a családdal kapcsolatban egy perdöntő, fontos dologra hívta fel a figyelmet: „Hergeszell Ferenc már 3 év óta kapitány, két or278