Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)
ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK A másik jelölt, Hergeszell Ferenc azért vállalta a „megmérettetést", mert mindvégig bízott a város polgáraiban, a májusi tisztújításnál ugyanis vele szemben „méltánytalanság történt". Úgy gondolta, hogy a szavazó győri polgárság most „erkölcsileg kiegyenlítheti" májusi „hibáját". Mindenesetre választási beszédet nem tartott, pedig ekkor szólhatott volna országgyűlési követi eredményeiről. A lendületes, friss, új, liberális, forradalmi eszme és a régi, jogi alapokra építő, békét és reformokat hirdető program ütközött össze, melyen Hergeszell ismét alulmaradt. Szoros volt a követválasztási eredmény, mindössze 70 szavazaton múlott Lukács Sándor győzelme. Pedig előzetesen Hergeszellnek volt nagyobb esélye a győzelemre. „A szavazatok többsége kétségtelenül Hergeszell Ferencé lett volna, ha választók teljes számban részt vettek volna a választáson, s nem tanúsítottak volna oly határtalan részvétlenséget, hogy 1800 helyett csak 600-as jelentek meg az urnák előtt" — írta Noisser Richárd 21 szerkesztő és kiadó egy német nyelvű, Győrött megjelent röpiratban (Noch ein Strausschen, 1848. június 28.). A naplóíró Ecker János szerint a szavazás napján „már 12 óráig folyt a szavazás, amikor mintegy 100 szavazó, természetesen valamennyien a Lukács-ellenes párt hívei, hazaindult ebédelni abban a hiszemben, hogy ebéd után majd folytatják a szavazást. Mikor 1 óra körül senki sem volt már a szavazni akarók közül, hozzákezdtek a szavazatok számlálásához". (Balázs 1964,170.) Mindenesetre a csekély különbségű vereség azt jelzi, hogy egyfelől Hergeszellnek „nagy tekintélye és közéleti súlya" volt a lakosság körében (Jerfy 1931, 310.), másfelől a város ekkor még megosztott volt a forradalom támogatásában. Az osztrákbarát, német nyelvű lakosságot és a forradalom oldalán álló magyar polgárságot egyaránt elbizonytalanította Lukács Sándor tevékenysége, akit „goromba czudarnak" neveztek. Lukács győzelmét leginkább meggyőző és hatásos szónoklatainak köszönhette. Beszédeivel sikeresen összefogta, integrálta és mozgósította Győrött és a megyében a forradalmi nemzeti, liberális erőket. Hergeszell óriási előnyt adott ellenfelének azzal, hogy nem ismertette meg (akár szóban, akár írásban) Győr polgáraival békés, reformokra épített programját és hallgatott sikeres pozsonyi szerepléséről. A város politikailag megosztott volt. Ecker János szerint 1848-ban Győr lakosságának háromnegyed része a magyar forradalom oldalán állt, egynegyed része a fekete-sárga zászlót éltette. „.. .a családon belül sincs egyetértés. Szülők és gyermekeik más-más véleményen vannak. A tehetősek és a mérsékeltek az osztrákokhoz húznak, a nincstelenek Kossuthoz. A tehetősek közt az evangélikusok Kossuthot pártolják, főleg az úgynevezett színmagyarok. A német elemek természetesen osztrák érzelműek." (Ecker 1973, március 31.) Hergeszell a választási harc elvesztése után visszavonult a közélettől. Windisch-Grätz csapatainak győri bevonulása után Hergeszellre — „akarata ellenére" — valósággal ráerőszakolták a beteg Korbonits István helyett a polgármesteri széket. Gróf Zichy-Ferráris Bódog 22 királyi biztos tanácsadói 23 javaslatára Hergeszellt három alkalommal is kitartóan kapacitálta a polgármesteri poszt elfogadására. A „megtiszteltetés ellen a végsőkig tiltakozó" (Balázs 1980,285.) Hergeszell arra hivatkozott, a legutóbbi tisztújításnál már kijelentette, nem kíván a város szolgálatába állni. 24 1849. január 8-án leirat érkezett a városi tanácshoz, melyben közlik Hergeszell polgármesteri kinevezését. (Ecker 1973, 49. január 8.) Nehéz időszakban, négy hónapig volt a város első embere: Győr ezekben a hónapokban többször is gazdát cserélt. (Tóth 1984, 4.) A győri lakosság folyamatosan „alélt állapotban" volt, állandó rettegésben élt, félt a jövő-menő, a felvonuló hadak zsarnokságaitól. Ecker János szerint: „Rettenetes helyzetben vagyunk ebben a városban. A bevonuló magyarok hazaárulónak neveznek 276
