Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK. Terézia királynő határozott közbelépésére cikkelyezték be Győr, Komárom, Újvidék és Zombor szabad királyi városok követeinek országgyűlési jelenlétét. (Jerfy 1931, 265.) A Sopron megyei követ, Felsőbüki Nagy Pál is hevesen tiltakozott (aki utóbb fontos szerepet töltött be a nemzeti liberális mozgalomban), hogy vármegyéje egy kategóriába soroztassék a városok és a káptalan követeivel. (Jerfy 1931, 265.) A karok és rendek nem véletlenül voltak féltékenyek a királyi városokra, ugyanis a kiváltság a városoknak sok előnyt biztosított.

6 Diétái küzdelmek Hergeszell Ferenc már két éve volt Győr város tanácsnoka, midőn a király Pozsonyba hívta az ország követeit. Győr város ismét két követet küldhetett a pozsonyi országgyűlésre. A követek választása viszonylag simán, gond nélkül zajlott le 1843. május l-jén. Az első reformkori országgyűléseken (melyen Czech János képviselte Győr városát) már veszélybe került a városok politikai autonómiája is. Örökös vita kísérte a követek megválasztásának gyakorlatát: követ csak a rendi jellegű külső és belső tanács által együttesen választott belső tanács tagja lehetett. A 18-19 ezer főnyi győri lakosból mindössze 876 fő rendelkezett városi polgári joggal, akiknek névjegyzékét és foglalkozását falragaszokon tették közzé.

7 Törvényi előírás volt, hogy a követ csak „törvénytudó és tulajdonnal felruházott" egyén lehetett. A választáson Zánthó Mihály városkapitány és Hergeszell Ferenc tanácsnok került ki győztesen. Mindketten megfeleltek a március 15-i leiratban rögzített követelményeknek: „kebelbéliek", törvénytudók, a „közjavára törekvő és békességet kedvelő" egyéniségek voltak. Megbízólevelükhöz 14 pontból álló követi utasításokat csatoltak. Az utasításokat Steffanits főbíró és a polgárság nevében Toscano Józsefvárosi első szónok írták alá. Figyelemre méltó, hogy a jeles bencés történész, tanár, Maár Bonifác cenzor is ellátta kézjegyével a követi utasításokat. A14 pont közül figyelemre érdemesíthető, hogy Győr és a királyi városok „nyomósán követelik" a királyi városok ülés- és szavazati jogát az 1608. évi 1. te. alapján; a képviseleti rendszer átalakítását oly módon, hogy a városokban az egész polgárság válasszon titkos szavazás útján követeket; „a köztárgyakban" nyilvánosságot, a „honi nyelv" hivatalossá tételét és az oktatásban fokozatosan történő bevezetését (Pajkossy 2003, 223.); közteherviselést úgy, hogy a királyi városokban lakozó nemest, „ha telke van, vagy mesterséget űz", kötelezzék „polgári terhek viselésére".

8 A diétán kimondták, hogy a nem nemesek is bírhatnak nemesi javakat és hivatalt is betölthetnek. Bezerédj István javaslatát fogadták el, miszerint polgári- és választásijoggal látnak el minden városi lakost, születésre, vallásra, cenzusra való tekintet nélkül, még a zsidó vallásúaknak is megadják az azonos jogokat. Ez utóbbi záró kautélát Zánthó Mihály, Győr követe felszólalásában határozottan ellenezte (Hergeszell ez ügyben nem nyilvánított véleményt). Valamennyi haladó, liberális követ elutasította a felsőház javaslatát, hogy a városok igazgatásilag tartozzanak egy kormány felügyelői hivatalhoz. Zánthó a táblai vitában ezt az igazgatási konstrukciót párhuzamba hozta a hírhedt adminisztrátori rendszerrel, amiből az is következhet, hogy előbb-utóbb veszélybe kerül a városok autonómiája is. A két győri képviselő megvitatta az alsó táblán felvetődő kérdéseket, s a kialakult munkamegosztás szerint Hergeszell írásban elkészítette a felszólalások főbb alapvetéseit, s a rangidős Zánthó ezeket a diéta plenáris ülésein szóban előterjesztette. Hergeszell ezeken kívül rendszeresen tartotta a kapcsolatot a győri magisztrátussal. 268