Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: Újrbériség és börtönügy. Moson vármegye kéziratos statisztikai kimutatása 1847-ből
ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK ugyan kiválóan kutathatók a magyaróvári levéltárban őrzött községi és megyei anyagban, az uradalomszintű áttekintést azonban nem pótolják. Jelen statisztika éppen ezért is értékes: egy kimutatásban és ráadásul a birtokviszonyokra koncentrálóan lelhetők fel az uradalom települései. Értelmet nyer egy olyan rendkívül lényeges, de közelebbről nem ismert tény is, melyre Wittmann csak pár szóval utal, miszerint a magyaróvári uradalomban a reformkorban a jobbágyok ötven százalékos robotkedvezményt kaptak. (Wittmann 1833, 85.) Az úrbérrendezés óta normának számító, az egész telek után járó 52 nap igás vagy 104 gyalog robot megfelezésének indítékai nem ismertek, Wittmann írásaiból kiolvashatóan azonban feltehetően részben emberbaráti, részben pedig gazdaságossági megfontolások állhattak hátterében: a robotoltatás az agrár-nagyüzemmé átalakuló nagybirtokon egyre kevésbé volt rentábilis. A kisebb birtokosok és az Esterházyak nem éltek a kedvezmény eszközével, de kivételeket itt is találunk, mint például a ciszter-, illetve Szapáry-birtokok esetében (Pátfalu, Csúny). Érdekesség, de semmiképpen nem kuriózum a megye börtöneiben fogvatartottak iránti érdeklődés, amiben Tocqueville korabeli kultusza is tetten érhető. 8 Kevéssé ismert, hogy Tocqueville annak idején a börtönviszonyok tanulmányozására indult útnak az Egyesült Államokba, tapasztalatait azután az eredeti témán jóval túlmutató monográfiában összegezte. 9 A börtönben fogvatartottakra az adott közösség erkölcsi lenyomataként tekintettek. A rendi autonómiák féltve őrzött határai azonban itt is viszszaköszönnek: nem minden uradalom látta szívesen a megye ez irányú kíváncsiságát. A megye egészére kiterjedő, a (fő) szolgabírók és esküdtek által összeállított 4 darab kimutatás részben járások, részben uradalmak szerint halad, de nem mindig következetes sorrendben. Egy-egy település néha átcsúszik egy másik csoportba, ami önmagában is jelzi, hogy az uradalmak egy párhuzamos hatalmi struktúrát alkottak a vármegye mellett. A kérdésekhez a szolgabírók nem kaptak formanyomtatványt, így a kérdések megfogalmazása az egyes íveken eltérő, az 5a pontban szereplő kérdés pedig csak egy helyen bukkan fel. A meglevő kérdésváltozatok alapján állítottam össze egy legteljesebb verziót, amely ebben a formában nem szerepel a forrásban. A válaszokat a forrásban található sorrendben, betűhíven közlöm. Az eredeti szövegbe, ahol annak hiánya értelemzavaró lenne, központozást tettem, továbbá a mondatok kezdőbetűit is nagy betűre változtattam. Ahol a táblázatban „detto" szerepelt, ott a vonatkozó cella bejegyzését változatlan formában másoltam át a következőbe. A települések nevét, amennyiben rövidítve voltak, az akkor használatos írásmódot figyelembe véve egészítettem ki. A járási vezetőknek az alábbi kérdéseket kellett megválaszolniuk: I. Tized 1) Természetben szedetik é, vagy sem? 2) Ki által szedetik, földes Ur, vagy a' papság által? 3) Ki van é bérben adva, 's ha igen, ki tartja bérben? 4) Milyen feltételek mellett bérlik? II. Kilenczed 5) Természetben szedetik é, vagy nem? 5a) Ha nem, állandó szerződés divatozik, vagy változó? 6) Ha megváltatik, millyen a' meg váltási dij telkenként? 7) Kilenczed helyett szedetik é a' tized, vagy sem? 238
