Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Csécs Teréz: A Rábaközről a Tudományos Gyűjteményben (1817–1841) (Kitekintéssel a Répce-mellékre és a Tóközre)
ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK Az 1096-os keresztes seregek átvonulása és rablásai leírását olvashatjuk Sopron, Mosón, Beled és Szentmárton vonalában — Strázsay János 15 tollából. A „vörös keresztes" háború meghirdetésétől kezdve írja le a hadjáratot, amely három hullámban ért Magyarországra. Az első csoportok 1096 májusában érték el az országot. Kálmán király átengedte a hadakat az országon, amelyek csak a Szávánál kezdtek el rabolni, fosztogatni. A második hullám Sopronnál érkezett az országba, Zemlinig rendben vonultak, majd ismét rablás, gyújtogatás következett. „.. .egy harmadik 15000 főből álló Sereg jelent meg az országnak határain... Ezen Seregnek Mosony és Szent Mártoni hegye között nyugvó helyek adattak és megengedte Kálmán, hogy a szükséges élelem és úti szereket magának az Ország népétől megvásárolhassa. El éltek azonban ezek is a' Királynak kegyével... Kálmán, hogy országát ezen kelemetlen vendégektől megszabadíthassa, egynéhány szomszéd Vármegyéknek fegyver népét felhívta, és körül vétetvén a kereszteseket Beled mellett, nem messzi Szent Mártontól... késtelen el takarodásra szorgalmaszta." A magyarok egy ideig elkerülték az összeütközést, majd hirtelen lerohanva a keresztesek táborát, „az egész kereszt sereget el enyésztették, úgy annyira, hogy csak alig maradtak három ezerén élő tanúi azon büntető Ítéletnek, a' melly Sz. Márton alatt rajtok végben vittetett." (Strázsay 1823, 77-78.) A negyedik sereget már felkészülten várták, megerősítették Óvár és Mosón határvárát, élelmet, hadi szereket halmoztak fel Magyarország határainak megvédésére. A lajtai ütközet után a keresztes seregek „mosonvárig" jutottak, azt négyszer ostromolták meg. A következő hadat Buillon Gottfried vezette, hadai „átlépvén a magyar földet, a' Laitha, a' Duna és a' Bakonyi Erdő között" telepedtek le. Az átkelés Magyarországon rendezetten folyt, magyar hadak kíséretében, a kijelölt Duna melletti útvonalon, ahol tárházakat állítottak fel a seregek ellátására. A többi keresztes hadjáratot már rövidebben ismerteti a szerző, majd a végén a keresztes háborúk hasznát összegzi, többek között „a' kereszt had volt eggyik azon fő eszközök közzűl, a'melylyek által a legkülömbözőbb eredetű és mind addig magok között legidegenebb Nemzetek megtanulták egymást viszont ösmérni, és a' mellyek megtörvén a' bal véleményeknek és elő ítéleteknek hatalmát, Európának népeit egy egészbe öszve kötötték." (Strázsay 1823, 98.) A csornai Premontrei Rend új prépostja, Gyöngyösi Pál kinevezéséről tudósít H. J. E. az Előlépések és megtiszteltetések című rovatban. A tudósító szerint 1820. szeptember l-jén 16 iktatták be a korábbi szombathelyi igazgatót, „akiben a rend eggy szelíd édes Atyát' s érzékennyen szerető Testvért, az emberiség egy kegyes Jóltévőt... a szép Tudományok... egy hathatós Maecenást nyertek". (TudGyűjt 1820. X. 120.) A Győri egyházmegye ismertetésében a premontreiekre is kitér Horváth Elek (Egyházi Rendek Intézete. TudGyűjt 1826. 1. 10-27.): a „Csornai Fehér Papok Fő Tisztelendő Göngyösi Pál... kormánnyá alatt tanítanak... öszveségesen vannak [mintegy] 32.") Horvát István: A Magyar Nyelv régi Maradványairól című értekezésében „Kazzay Karátsonnak a' Tsornai Prépostságból 1413-dik évben költ Magyar Testamentumát" ismerteti. (1835. V. 86-87.) A Weszprémi István által 1781-ben nyomtatásban is kiadott végrendeletben három magyar szó található: „Kazzay Karátson bátiam" (azaz Kazzay Karátson bátyám) — a közlő szerinti jelentősége, hogy addigi ismereteik szerint ez a „Magyar Nyelv diplomatikai keletének legrégiebb nyoma". (Horváth István az eredetihez már nem fért hozzá, de reménykedett, hogy valahol megtalálható az eredeti. 17 ) 230
