Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Csécs Teréz: A Rábaközről a Tudományos Gyűjteményben (1817–1841) (Kitekintéssel a Répce-mellékre és a Tóközre)

CSECS TERÉZ A RÁBAKÖZRŐL A TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYBEN (1817-1841) risnyát és czipőt, némelly öregebbek papucsot 's csizmát. A' leányok nagyobb részint... felpödrött 's hátul leeresztett hajjal járnak, mellynek végébe s némellyek tövére-is bokros pántlikát kötnek. A közép rendű nemesek leányai füsüre teszik hajókat." A nyelv állapotáról megjegyzi, sehol sem egészen tiszta, sok német szót kevernek a magyar közé, vagy hibásan ejtik a magyar szavakat, „ízve" de el lehet mondani, mindent egybe véve, nincs rossz állapotban a magyar nyelv. „De még főrendjei-is e' megyének igaz, jó magyaroknak tartathatnak: mert nem csak beszélik, hanem egyszersmind jól-is beszélik honi nyelveket. (...) A szokások is magyarok még az uri renden levőknél-is." (Kiss József 1833, 31-34.) Jó példát mutat Eszterházy Pál, Festetics Ignác és a Széchényi-család. Nem hagyja ki a felsorolásból a megyéből származó, vagy itteni munkálkodása alatt hírnévre szert tett emberek névsorát sem, a korábban említettek mellett Széchenyi Istvánon kívül Kis János szuperintendens és Felsőbüki Nagy Pál tevékenységére tér ki részletesebben. A Tóközről A fentebb már említett, a Rába és Rábca között elhelyezkedő Tóközről Horváth János

8 írt töredékeket. (Horváth János 1823) Szerinte a tóközi lakosok „Culturájok egy két helységet kivévén igen hátra van. A Rábcza kiöntése... 's rendetlen folyása árvizes esztendővel tetemes kárt okoz nékik. Eggyik falu a' másikhoz illyenkor majd nem hozzá járulhatatlan", száraz időben azonban olyan jó szénatermelő vidék, hogy egy-egy település hat másik falut is el tudna látni. A vizenyős vidéken „Borok nem terem, se gyümöltsök... azért a' lakosok, mint víz iszák sokkal színtelenebbek barátságtalanabbak is mint a' Hegybeliek, a' ró'sás ajakak, szikrázó szemek, pirosló arczák ritkák nálok." Hallal, csíkkal, rákkal és ludakkal kereskednek. „Tollas agyi ruhával a' Tóközi fejér nép feljül halad mindeneket. Sehol annyi tollat 's agyi ruhát nem visz a' paraszt leány mikor férjhez megy, mint itt." „Csiksás" és „kákó" (gyékény) sok van, sokféleképpen használják. Rétiben 1818ban egy csíksás kazal magától meggyulladt, néhány ház kivételével az egész falu „oskolástól együtt szerencsétlenül el pusztult". 1822 augusztusában a gondatlanság szintén tűzvészt okozott a hányban, egy hónapig égett a tűz a földben. A szerző szerint a nép nehéz állapotán az segítene, ha „a vizek organizáltatnának, canálisoztatnának". Nagy előrelépés volt, hogy az utak állapotán már javítottak. A rövid ismertetésből kicsendül a mélységes együttérzés és segíteni akarás. Edvi Illés Pálnak

9 a lakodalmi szokásokat ismertető — már tisztán leíró néprajzi — munkája részletesen tartalmazza egy tóközi lakodalom leírását. (Edvi Illés 1827) A „Vőfél-levél, Tóközben" című fejezetben (12-25. p.) nem írja a szerző, melyik faluban jegyezte le a tréfás verseket, csak egy „N.ni falu legyen nyugovó helyetek" utalást találunk, ez alapján nem azonosítható a település. A lakodalom alatti vőfély-mondókákat, a lakodalom leírását közli, megismerkedhetünk az ételek sorrendjével, a pénzgyűjtéssel zenészek és a szakácsné számára, majd a lakodalmi tánccal. A Répce-vidékről Edvi Illés Pálnak a Tudományos Gyűjtemény irodalmi melléklapjában, a Szépliteratúrai Ajándékban 1823-ban jelentek meg Szecsődy Jánoshoz a Répce-mellékről írott levelei. Edvi Illés Pál evangélikus lelkész 1818-tól 1823-ig Nagygeresden volt rendes prédikátor, innen írta leveleit Szecsődy Jánoshoz Veszprém megyébe, 1818-1820 kö227