Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Kelemen István: Gróf Széchényi László (1713–1760) horpácsi uraság halála után maradt Sopron vármegyei birtokok 1761. évi összeírása

ARRABONA 2007. 45/1. TANULMÁNYOK ságnak. így mindösszesen 264 forintot tett ki az árenda összege. A bozi Farman Jakab a kürtös halászatért 1 forint 50 dénárt fizetett. 1758-ban Balf és Boz között támadt határvita miatt az uraság bírósághoz fordult. Lövőn és Kövesden a településen keresztülfolyó patakban — mely, ha néha megáradt, a kövesdi réteket is elöntötte — a helyiek kövi halakat foghattak maguknak. VI. Az uradalom központja: Horpács a) A kastély

15 és a kastélykert Az uraság horpácsi kastélya a falun kívül állt, keleti irányban. 1746-ban, égetett téglából, faragott kövekkel keretezett ablakokkal, dupla (francia) zsindelyes fedéllel épült. Az összeírok 1761-ben jó és ép státuszban találták. Az épület homlokzata déli irányba nézett, de mind a keleti, mind a nyugati végén egy-egy épületszárny kapott helyet. Az épületet északi oldalról közönséges zsindelyfedél fedte. A nyugati szárnyban a földszintet és az emeletet a kápolna foglalta el, míg a kastély többi része két szinttel rendelkezett. Az ebédlő fölött kialakított tágas biliárdszoba („Pileárt ház") még egy emeletet képezett. A földszinti folyosó keleti végéről nyílt egy szoba, abból pedig egy másik szoba, amelyben egy zöld kályha állt. Ez a két szoba az épület szárnyában helyezkedett el. A folyosóról nyílt egy másik, szintén zöld kályhával ellátott szoba, amelyből egymás után két boltozatos helyiség következett. A szélsőből faragott kőből készült csigalépcső vezetett a felső traktusba és a padlásra. Az említett szoba melletti helyiség ajtaja hasonlóképpen a folyosóról nyílt. Mellette egy kis benyíló szobácska helyezkedett el. Mindkettőt zöld kályhával látták el. Ezután következett két szoba egymás mellett. Közöttük nem volt átjárási lehetőség, mind a kettőben ugyanolyan zöld kályha állt. Ezt a két helyiséget két — egymás mellett kialakított — boltozatos helyiség követte, amik éléskamraként funkcionáltak. Mellettük volt egy kis ámbitus (tornác), mely a folyosóra keresztbe feküdt. Erről az ámbitusról vezetett az ajtó a konyhába, melyből először a mellette lévő sütőházba, azon túl a mosóházba, majd abba a szobába vezettek az ajtók, amely a kastély nyugati végén a kápolnával szemben állt. Ennek a szobának az egyik ajtaja a folyosóra nyílott. A folyosó nyugati végéről faragott kőből készült csigalépcső (ami alatt egy kis tejtároló boltozatos helyiség volt kialakítva) vezetett a felső traktusban lévő folyosóra és egészen fel a padlásra. Az alsó traktusban a helyiségek és a folyosók mind bolthajtásosak voltak. A felső traktus nyugati végén, észak felől nyílt egy ajtó az oratóriumba, melynek az oltár irányában két ablaka volt, az ablakok közt pedig egy míves („csinos") orgona állt. Az orgonán kívül egy zöld kályhácskát jegyeztek fel. Az oratóriummal szemben, déli irányban helyezkedett el az első szoba falikárpit (spalier) nélkül, mellette a második szoba vörös és a harmadik szoba zöld falikárpittal bevonva. A harmadikban egy gyöngyszínű (fehérmázas) kályha, a másik kettőben hasonló színű, de aranyozott cirádákkal díszített kályha állt. A negyedik helyiséget szenelőnek használták, benne egy olasz kemence (camin) állt vörös márványból. Mellette az ebédlő (ebédlőház) helyezkedett el, melyből kétoldali ajtók vezettek a benyíló szobákba. A főajtó a folyosóra nyílt, innen kétkarú, faragott kőből készült lépcsőn lehetett lemenni az udvarra, délről pedig a középső arcualis ablakot ajtóformára képezték, ahonnan ugyancsak kétfelől félholdformára épített díszes (cifra) kőlépcsőkön lehetett az ebédlőházból a kertbe sétálni. Az ebédlőben egy aranyozott gombos, nagy kályha kapott helyett. Az ebédlőn túl három szoba helyezkedett el, az elsőben kék-fehér tarkán nyom214