Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Csiszár Attila: Ácsolt gabonatároló ládák (hombárok) a Rábaközben
CSISZÁR ATTILA ÁCSOLT GABONATÁROLÓ LÁDÁK (HOMBÁROK) A RÁBAKÖZBEN taadó komáromi kelengyebútor (mennyezetes ágy, láda) hatására a helyi asztalosok által készített festett, virágozott bútor. Az ácsok, faragómolnárok, parasztfaragók keze nyomán vésett, gyakran festett díszítmények kerültek a szoba mestergerendájára, (24. kép) a kapufélfákra, (25-26. kép) a malmok kőpadjaira, 27 (27. kép) vagy a gabonatartó ácsolt ládákra. A falusi ács „a »maga fejitül« találja ki a czifrázást. De tulajdonképpen úgy áll a dolog, hogy ő kevés más czifrázatot látott, mint a százados mestergerendákon, edényeken és szép régi kapubálványokon levőket. Talán segített az apjának ilyen munkában, talán mint legény dolgozott öreg ácsok mellett, s látta, hogyan alkalmazzák a czifrázatot. Azt pedig mindenki egyénileg végzi. A meglevőkből komponál újat. Tehát nem egészen a »maga fejitül« származnak azok a czifrázatok és formák, melyek, mint rajz a meggyalult tölgyfára kerülnek" — állapítja meg Pálos Ede a Győr vidéki kapufákról írt ismertetőjében. „Az ács napszámban van és ha a gazda nem sietteti, ráér czifrázni (...) dombomra faragja a czifrázatokat, vagyis a mélyedéseket kiveszi, mint mondani szokták: »felszedi«" (Pálos 1906, 165.; Pálos 1911, 168.). A Rábaközben ebből az időszakból fennmaradt hombárok díszítménye a szerkezethez igazodik, az elülső pillérekre, valamint az előlap egy-két deszkájára koncentrálódik. A pilléreken gyakori a körzővel megszerkesztett egész, valamint fél rozetta, az egymás mellett elcsúsztatott félkörívekből álló, a ferdén rovátkolt vagy fogazott szalag, valamint a holkervésővel készített cifrázás. (1-3., 5-19. kép) A növényi motívumok közül ritkán, de megtalálható a korsóból kinövő leveles száron ülő tulipán. (4. kép) A deszkák díszítése a pillérekéihez hasonló, az egyik deszkán azonban gyakran szerepel a készíttető (vagy a készítő) nevét megörökítő felirat és évszám. (8-16. kép) Mind a deszkák, mind pedig a pillérek széle gyaluval profilírozott, a lábakon élszedés is előfordul. (9., 18. kép) A vésett díszítményeket egyes példányokon piros és kék vagy piros, kék és zöld színűre festették (1 -5., 8., 16-18. kép), az üresen maradt felületeket pedig csillag alakú poncoló, valamint központfúró alkalmazásával díszítették. 28 (2-4., 6-9., 13-18. kép) A készítőkről források hiányában keveset tudunk, egyelőre feltételezésekre vagyunk utalva. Ácsolt ládák csak ott készülhettek, ahol bővében volt a hozzávaló anyag. Erdőkben gazdag településeken, ahol kevés és terméketlen volt a talaj, így a földművelés nem biztosította a lakosság megélhetését, a fafeldolgozás már a XVI-XVII. század folyamán kinőtt az önellátó házimunka keretei közül, és más vidékek szükségleteit kielégítő háziiparrá fejlődött. E falvak lakói általában olyan famunkákra szakosodtak, amelyekkel a tanult ácsmesterek nem foglalkoztak, így szerepüket a céhek körzeteiben is meg tudták őrizni. (Juhász 1991, 412-413.) 24. kép Mestergerenda részlete. Babot, 1833. (RMGy N.88.54,1., Csiszár Attila felvétele) 159
