Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Ďurkovič Éva: Újabb adatok a Kisalföld kora vaskori településszerkezetéhez
DURKOVIC ÉVA ÚJABB ADATOK. A KISALFÖLD KORA VASKORI TELEPÜLÉSSZERKEZETÉHEZ tatt-kori népesség emlékanyaga egyre erősebb keleti kapcsolatokat mutatott (Pilismarót—Szobi rév 21 ). Ezt a jelenséget a régészeti kutatás többféleképpen magyarázza. A népcsoportok vándorlása mellett jelentős hangsúlyt kap az egyes kultúrák kapcsolatrendszereinek rekonstruálása. Amint azt az alábbi lelőhelyek együttesei tükrözik, ezek a kelet-nyugat irányú kapcsolatok az adott időszakban igen jelentősek voltak. A Vekerzug-kultúra tárgytípusa számos kisalföldi lelőhely régészeti anyagában azonosítható. 22 Itt kell hangsúlyoznunk, hogy a szlovák kutatás a Kisalföld Dunától északra eső területét a Kis-Kárpátok vonaláig a Vekerzug-kultúrához kapcsolja. 23 Ugyanakkor az említett régió nyugati peremén az újabb feltárások igazolták a korai La Tène-elemek megjelenését. Elsősorban a Traisen-folyó völgyében feltárt leletegyütteseknél, 24 de elszórtan a nagyszombati fennsík lelőhelyein, pl. Nagyszombat (Trnava-Horné pole), 25 Verbó (Vrbové), 26 Hubafalva (Hubina), 27 s természetesen a Fertő-tó környékének lelőhelyein, mint Sopron-Krautacker. 28 A Kisalföld kora vaskori településeinek vizsgálata során feltűnő, hogy a szakirodalomból zömében magaslati településeket ismerünk. Erre a kutatási hiányosságra, vagyis a síkvidéki települések csekély számára (amely főként a kora vaskor első szakaszáról állítható), már Jerem Erzsébet felhívta a figyelmet. (Jerem 2003,184., 190.) Az alábbiakban közölt lébényi, sokorópátkai együttesek további adalékként szolgálnak az általa összeállított lelőhelykataszterhez. A LébényMagasmarton feltárt együttes a késő Hallstatt-kori lelőhelyek listáját gyarapítja, 29 míg a sokorópátkai szórványok alapján a lelőhely a kora vaskori magaslati települések számát növeli. 30 A koroncói kora vaskori leletek topográfiai jellegű feldolgozása jól tükrözi a kora vaskori nyílt települések vizsgálatánál felmerülő kérdéseket, részint a kerámián alapuló keltezés nehézségeit, másrészt a lelőhelyeken belül több helyszínről előkerülő leletanyag és jelenségek értelmezését. A korszakhoz sorolt lelőhelyek forrásértékét tekintve általánosan elmondható, hogy kevés a szisztematikus feltárásból származó leletegyüttes. 31 A már sokszor említett nagyobb felületű feltárások és leletmentések főként a XX. század utolsó negyedétől bővítették újabb adatokkal a településszerkezet vizsgálatát, azonban a már ismert lelőhelyek együttesei gyakran csupán rövidebb közlésben, vagy az adott lelőhelyen feltárt egyéb korszakhoz tartozó leletanyag feldolgozása mellett, említés szintjén jelentek meg. 32 A sopronihoz hasonló nagy felületű feltárásra a régészeti kutatásnak kevés esetben volt lehetősége, így elsősorban csak kisebb leletmentések, felszíni gyűjtések és a múzeumok raktáraiban őrzött régi leletanyag áll a kutatók rendelkezésére. A jelen munkában feldolgozott és közölt leletegyüttesek hasonló módon 33 kerültek a győri Xántus János Múzeum és a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum gyűjteményébe. 34 Szakdolgozatom keretében az elérhető szakirodalom és adattári dokumentáció alapján gyűjtöttem össze a kisalföldi leletegyütteseket (19 lelőhely Magyarország, 26 lelőhely Szlovákia területén). (4. kép) Számos esetben csupán szórványos leletanyag tanúskodott egyegy lelőhely kora vaskori betelepültségéről. Az alábbi közlések szintén e gyűjtőmunkából indultak ki. 35 Lébény (Győr-Moson-Sopron megye) Az első dokumentált régészeti emlékek Lebenyben a XIX. század végén kerültek elő. A község területén húzódó dombhát délkeleti és északnyugati részén Sőtér Ágost 1886-ban a helyi lakosok által, valamint a saját megfigyelései alapján egy „római vagy barbár korabeli" temetőt lokalizált. 36 15
