Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Győr-belvárosi ásatások

SZŐNYI ESZTER GYŐR-BELVÁROSI ÁSATÁSOK A vicus északi határát a Bástya u. vonalában húzódó dűne vonulat jelentette. Az utca Duna felé eső oldalán az altalaj fölötti sötét, forgatott rétegből előkerülő cseréptöredékek, a két kút és egy harmadik helyen talált árokrészlet kertművelésre utal. Az utca déli oldalán az I-II. században fa épületek maradványait, a III. század elejétől egy perystiliumos típusú kőház részletét tártuk fel. Jelenleg ezek az épületek képezik a polgári település legészakibb házait. A keleti oldalon az utolsó épületek maradványait a Rákóczi u. 18. telkén találtuk. Déli irányban nincs bizonyítékunk öszszefüggő betelepültségre, egyes gödrök, árkok, kutak azonban a Szt. István út vonaláig sejtetik a kora római települést. A temetők közül az aquincumi út mentén fekvő homokgödri temető (Szőnyi 1976) újabban előkerült temetkezései (Bíró 2005, Bíró 2006) már nem tartoznak az általunk tárgyalt területhez. Elképzelhető, hogy a Rákóczi u. 34-36. sz. alatt feltárt kora római sírok a temető keleti határát jelentik, de valószínűbbnek tartjuk, hogy különálló, kisebb sírcsoportot képeznek. A déli irányban fekvő vasútállomás környéki temető (Szőnyi 1979) újabban előkerült 15 sírjából nemcsak értékes leletek, de egy kőlapokból összeállított sírban, másodlagos fekvésben korábbi sírkövek is előkerültek (Szőnyi 2001), köztük gyűjteményünk egyetlen bilingvis (latin-görög) felirata. A népvándorlás korának belvárosi leletanyaga kevés. Az eddigi kutatásokból is egyértelműen kiderült, hogy csak a korai népvándorlás korban számolhatunk a városon belül megtelepüléssel. (Az avarok a mai Győr közigazgatási területén, kizárólag a Belvároson kívül hozták létre településeiket, temették el halottaikat.) A Széchenyi téri feltárás során a már ismert hun kori temető újabb sírjai kerültek elő, köztük végre egy hitelesen feltárt torzított koponyás hölgy is. A középkor időszakából szintén a Széchenyi téri ásatáson tettük a legtöbb új megfigyelést. Feltárásra került az első győri „polgárház", egy félig földbe mélyített kőkemencés épület a váralja településen. Keltezése egyértelműen az 1270-es évek előtti időre tehető, az akkor kialakított tér kavicsborítása ugyanis fölötte húzódik. Újdonságot jelentett a piac keleti oldalán jelentkező Anjou- és Zsigmond-kori árusítóhelyek megtalálása. A Belváros egyéb helyein meglehetősen ritkán találtunk értékelhető középkori maradványokat. Ennek okát elsősorban az újabb kori bolygatásokban kereshetjük, amelyek a mélyebben fekvő római rétegeket sok esetben nem érték el, míg a felszínhez közelebb jelentkező középkori objektumokat megsemmisítették. Egy-egy kemence az Árpád-korból, vagy a későbbi évszázadokból, a már említett publikált rétegek a Rákóczi u. 18-ból (Tomka G. 1998) mindenképpen említésre méltók. Valószínűleg fontos egyházi épületet, nevezetesen a XIV. századi ferences kolostort és templomot jelzi a Rákóczi u. 36-ban téglafal omladéka között talált csúcsíves, mérműves ablakkeret töredéke. Bár alaprajzi megfigyelésre nem volt módunk a kis területen, az előkerült meszes szintet külső járószintnek gondoljuk. A Bástya u. 33. sz. telken — Árpád-kori réteg fölött a későbbi középkorból (XV-XVI. sz.) — egy tímárműhely maradványai (cserzőkád, kút, bőrfoszlányok) jelentenek érdekességet. A késő középkori leletek között kuriózumnak számít a telekről előkerült reneszánsz evőeszköz, valamint a Bástya u. 59. kis mázas edénykéje. A török kor (késő középkor - kora újkor) időszakából, a XVI-XVII. századi vár számos pontján nyertünk információkat. A belső területen a Széchenyi téren megtalált — egykorú írott forrásokban említett — „török börtön"alaprajzát ugyan nem sikerült tisztázni, helye azonban egyértelműen meghatározható. Három helyiségét ismerjük. Megépülését még a vár kiépítése előtti időkre tesszük. A védművek kö143