Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Győr-belvárosi ásatások

SZŐNYI ESZTER GYŐR-BELVÁROSI ÁSATÁSOK Rákóczi u. 34. 2005 nyarán Bíró Szilvia folytatott megelőző feltárást a telek újonnan beépítendő részén, mindössze egy 2x5 méteres felületen. A terület a szomszéd — Rákóczi u. 36. — telken feltártakhoz kapcsolódik, a jelenségek ennek megfelelők. Érdekességnek számít egy helyben égetett kora római sír, amelynek sekély hamvasztó gödrébe az égetés után gödröt ástak, majd az ebbe helyezett urnába gyűjtötték a nagyobb csontokat és egy illatszeres üveget. Az égetés helyére ezután kisebb sírhalmot emeltek, amelynek rétegei a szelvény metszetfalában jól látszottak. (Bíró, 2006a 74) Rákóczi u. 36. 2004 tavaszán az ásatás próbafeltárásként kezdődött. Ennek megfelelően a Rákóczi u. vonalával párhuzamosan és egyben a várható várfalra és várárokra merőlegesen kutatóárkokat húztunk. A telken ui. a török kori vár keleti falát és az azt övező várárkot feltételeztük. Az árkokból nyilvánvalóvá vált, hogy többé-kevésbé érintetlen középkori és római kori rétegeket mindössze a telek nyugati végében remélhetünk. A további részeket — egészen a telek keleti határáig — a török kori várárok foglalta el. A korábban elvégzett talajmechanikai vizsgálatok jelezték, hogy az építtetők stabil altalajra csak 7 méteres mélységben számíthatnak. Ezért betonkutas alapozást alkalmaztak. Az épület alatti mélygarázs szintjét a felszíntől 270 cm-re tervezték. Kutatóárkainkat általában eddig a szintig mélyítettük, csak különleges esetekben tértünk el ettől. A várárok területén a felső, legújabb kori építési törmelék és a felszámolt MÉH telep hulladékanyaga alatt réteges, különböző talajminőségű, különböző törmelékeket tartalmazó sávok jelentették a várárok betöltését, amely viszonylag kevés korábbi leletanyagot tartalmazott. A jellemzők inkább a XVIII-XIX. századra keltezhető edénytöredékek, cseréppipák voltak. A töltésbe belekerült egy felszámolt temető antropológiai anyaga is. Érdekességként megemlítjük, hogy koponyákat nem találtunk, ezeket feltehetőleg a temető felszámolásakor eltemették. A kiásott betonkutakban 400-420 cm mélységig kavicsos és téglás-kevert földrétegek váltakoztak, alatta szerves anyaggal teli bűzös iszap következett. A talajvizet 550 cm mélységben érték el. A telek nyugati részén, újkori pincék alatt 320-340 cm mélységben, meglehetősen lepusztult állapotban jelentkezett a várfal észak-déli irányban (északtól eltérés 5 vonás). Teljes szélességét csak 360 cm mélységben mérhettük: 320-340 cm. Sárgára égetett téglákból, helyben öntött mészhabarccsal készült. A feltárható északnyugati részen a belső falsíkhoz hasonló kivitelezésű támfalak csatlakoztak. (13. kép) A feltárt két támfal közötti 250 cm széles részt földdel töltötték be. A várfalon belül lévő részt teljes felületben feltártuk. Itt az újkori rombolásokat (pincék, meszesgödör) eltávolítva egy következetesen jelentkező meszes járószint fölött kézzel formált téglák omladékában gótikus mérműves ablaktöredék került elő. Kora XIV-XV. század. (14. kép) A meszes szint alól Árpád-kori kerámiatöredékek származnak. 240-300 cm között égett, szenes sávokkal tarkított rétegből már csak IIIII. századra jellemző római kerámia mutatkozik. Két — a Duna irányába lejtő — vízlevezető árok tartozik ehhez az időszakhoz. A feltárt terület déli részén négy csontvázas kora római sír okozott meglepetést (feldolgozásukat Bíró Szilvia végzi). Az ásatás különlegessége az első, a Belvárosban dokumentált őskori objektum, egy késő bronzkori méhkas alakú gödör előkerülése volt. 121