Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Győr-belvárosi ásatások

SZŐNYI ES. GYÖR-BELVÁROSI ÁSATÁSOK Az újkori építkezésekkel és rombolásokkal a középkori építmények szinte teljesen megsemmisültek, Egykori meglétükkel azonban számolhatunk, amint azt egy szabadtéri sütőkemence tüzelőterének tapasztott alja is bizonyítja. A kemencét a római kőépület egyik — kiszedett — osztófalára építették, munkagödrét a részben a platnit is elromboló újkori gödör semmisíthette meg. Rákóczi u. 18. A telken 1995-ben mélygarázs épült. A munkálatokról a földmunkák megkezdése után, véletlenül szereztünk tudomást, egyéb, folyamatban lévő ásatásunk mellett szeptember 22-27. között csak megfigyelésre szorítkozhattunk. A telek északi részén mindenütt mély újkori pincék voltak, amelyek a teljes rétegsort megsemmisítették. Szeptember 28-tól kerültek elő a telek délnyugati sarkában újkor által nem bolygatott rétegek, amelyeket már részben elrombolva találtunk. Lehetőségünk volt még egy több mint 4 m mély metszet kialakítására, amelyet az omlásveszély miatt sajnos azonnal dúcolni kellett, és csak részleteiben értékelhettünk. Később a telek délkeleti részén is elsősorban metszet alapján ismerkedhettünk meg a régészeti korszakokkal. Alaprajzi megfigyeléseink minimálisak, és inkább csak a középkorra vonatkoztak. A korszak értékelése, az ásatás középkori eredményeinek közzététele megtörtént (Tomka G. 1998) ezért itt ezzel nem foglalkozom. A tanulmány közli az ásatás során talált és rögzített rétegsor rajzait. Az alsó — római kori — rétegeket „kitöltetlenül" hagyva egyértelmű képet nyújt a két korszak viszonyáról, a rétegződés határairól. Kizárja a kontinuitást a római és a középkori rétegsor között húzódó vastag, homokos feltöltés. A homokos feltöltés alatti első rétegből előkerült egyetlen darab, feltételesen a korai népvándorláskor idejére keltezhető kerámiatöredék nem elégséges bizonyíték a terület népvándorlás kori használatára. A római kori jelenségek — nyilvánvalóan a homokos feltöltés miatt — feltűnően mélyen, a felszíntől számított 380-450 cm mélységben jelentkeztek a telek nyugati oldalán. A mindössze 70 cm-en öt réteget és minimálisan két periódust tudtunk elkülöníteni. A metszetben két objektum nyomai látszottak. A délkeleti sarokban mutatkozó földbe mélyített kunyhó alsó, faszenes csíkként jelentkező deszka padlója fölött itáliai és galliai gyártmányú, a Flaviusoktól a II. század közepéig keltezhető sigillaták és ennek megfelelő korú egyéb kerámia származik. A padló alól előkerült üvegedénytöredék, mécses stb. is egyértelműen kora római kori. (10-11. kép) Úgy tűnik, az építményt hosszú ideig használták, vagy megújították, mert a későbbiekben a deszkapadlót egy agyagos járószint váltotta fel. A járószintbe taposva vas kulcsot találtunk, a fölötte fekvő töltésréteg, a benne talált égett maradványok alapján talán az épület pusztulási rétege volt, ez már II-III. századi kerámiát tartalmazott. A másik objektum, amelynek szinte csak nyomait ismerhettük meg, egy gerendavázas építmény talpgerenda-nyoma és cölöplyukja. A nyugati metszetben az előbbi kunyhótól északra találtuk. Agyagos padlóján a faszenes réteg, illetve a fölötte előkerült vályogtéglák talán felmenő részeinek pusztulását jelzik. Ez az építmény csak a II. században készülhetett, felhagyását pedig jól keltezik a gerenda árkának betöltéséből származó, a legkésőbbi római réteg edénytöredékeivel összeillő darabok. (12. kép) A keleti metszetet csak 370 cm mélységig ásták ki. Itt nem volt vastag homokos feltöltés, de nem találtunk római rétegeket sem. A legalsó tömör, fekete réteg leletanyagot már nem tartalmazott. Elképzelésünk szerint tehát a vicus keleti határa 119