Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Győr-belvárosi ásatások

SZONYI ESZTER GYŐR-BELVÁROSI ÁSATÁSOK Szőnyi Eszter GYŐR-BELVÁROSI ÁSATÁSOK Városunkban a régészeti gyűjtésnek és az ezzel kapcsolatos publikálásnak is régi hagyományai vannak. Múzeumunk — elődje a győri bencés gyűjtemény révén — két év múlva ünnepelheti a másfél évszázados jubileumot. A múzeum őrei között az alapító Romer Florist követően — bár kötelező feladatként kapták — legtöbben valódi elhivatottsággal művelték a muzeológiát, sokan közülük a régészetet. Ilyen volt Börzsönyi Arnold, aki éppen száz évvel ezelőtt az Archaeológiai Értesítő lapjain számolt be Győr-belvárosi leletekről. (Börzsönyi 1907) Működése alatt és az őt követő Lovas Elemér idejében a Belvárosban nem voltak ásatások, csak a véletlenül előkerült leletek összegyűjtésére szorítkoztak. A múzeum államosítása után sem sokat változott a helyzet. Az 1950-es évektől a török kori erődrendszerrel körülvett belvárosi mag régészeti védettséget élvezett ugyan, a gyakorlatban azonban törvényben biztosított anyagiak híján még a közelmúltban sem mindig sikerült jogainknak érvényt szerezni. A

II. világháborút követő nagy újjáépítéseknél — érthetően — nem sok gondot fordítottak a régészeti munkákra. Mithay Sándor makacs elszántsággal igyekezett megfigyelni a Baross út - BajcsyZsilinszky utca sarkán épülő áruház alapozási munkáit, megmenteni a Gabona téren felszámolt régi győri temető leleteit, ez azonban mindig csak „tűzoltó munka" volt. (Mithay 1985) Barkóczi László Káptalan dombon és a Múzeum udvarán folytatott ásatásainak dokumentációja sajnos elveszett. (Borbíró-Valló 1956,128-133. 75. ábra) A Széchenyi téri V századi temető sírjait feltárták, és némiképp dokumentálták ugyan (Párducz 1963,25-27.), de ugyanitt a római maradványokról szinte semmit nem tudunk. A 60-as, 70-es években általában csak személyes kapcsolatokon, a beruházók jóindulatán vagy a véletlenül előkerülő érdekesebb leleteken múlott, hogy elődeink hagyatékát szakszerű módon sikerült megmenteni. (Kozák 1961, Kozák 1967, Kozák-Uzsoki 1962, Kozák-Uzsoki 1970, Kozák-Levárdy-Sedelmayer 1972, Uzsoki 1969) Néhány nagyobb tervezett ásatáson kívül (Széchenyi tér: 1968-69, Káptalan domb: 1974,1976,1978) inkább csak alkalomszerű megfigyelésekre szorítkozhattunk. (Gabler 1971, Szőke-Szőnyi-Tomka 1980, Gabler-Szőnyi-Tomka 1990, Szőnyi 1981, Szőnyi 1983, Szőnyi 1984, Szőnyi 1992, Tomka 1976, Tomka 1987, Tomka 2004) Még ezeken az ásatásokon sem tudtuk elérni a már meglévő tervek átalakítását. így fordulhatott elő — Győr városának nagy szégyenére és a magyar régészet örök kárára — hogy az Apor tér 3. (egykori vagongyári vendégház) alatti építkezésen a későrómai erőd több mint 40 m-es szakaszát megsemmisítették. Az egyes helyeken több mint 4 m magasságban álló, rendkívül látványos, masszív, öntött falazási technikával készült, kváderkő burkolatú műemlék pinceszinten történő bemutatásához ugyanis módosítani kellett volna a terveket! A vagongyári szomorú példával szemben pártfogóink is akadtak. Az 1970-es években végrehajtott gázvezetékcsere kapcsán a kivitelezést végzők szívességéből sok új információt gyűjthettünk, a Vízügyi Igazgatóság lelkes mérnök-gárdája pedig vállalta a Duna-bástya előkerült falának helyszíni bemutatását az új Duna-parti védművek kiépítésekor. Az 1990-es évektől a kisméretű belvárosi telkek nagy része magántulajdonba került. Az új tulajdonosok természetesen építkezési céllal vásárolták meg a házhelyeket, amelyeken általában düledező kis épületek álltak, szerencsére legtöbbjük még pincével sem rendelkezett. Az új épületek alá viszont a város ha109