Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Kenyeres István: Várszámadások a XVI. századból

KENYERES ISTVÁN VÁRSZÁMADÁSOK A XVI. SZÁZADBÓL Kenyeres István VÁRSZÁMADÁSOK A XVI. SZÁZADBÓL Engel Pál és Fügedi Erik kutatásai óta axióma, miszerint vár és uradalma elválaszthatatlan egységet képez, azaz egyetlen vár története sem írható meg a hozzá tartozó uradalom vizsgálata nélkül.

1 A váruradalmak történetének egyik legfontosabb forrásanyagát képezik a számadáskönyvek. Mivel az uradalmak döntő többsége egy-egy vár köré szerveződött, így joggal használhatjuk a várszámadáskönyv kifejezést (regestum arcis). Jómagam elsősorban gazdaság- és uradalomtörténeti kutatások keretében kezdtem el számadásokkal foglalkozni. Az ezen a területen folyó korábbi kutatások elsősorban az urbáriumokra támaszkodtak, mind a késő középkori, mind pedig a kora újkori viszonyokat illetően, ezek közül több nyomtatásban is napvilágot látott: itt most elegendő a Mohács előtti időszakból a veszprémi püspökség 1524. évi, Kredics László és Solymosi László által kiadott urbáriumát említenem, ill. az 1526 utáni időszakból Maksay Ferenc 1959-ben megjelent monumentális és máig alapvető forráskiadására utalnom, amelynek megvan egyébként az ugyanekkor publikált szlovákiai „párja" is Richard Marsina és Michal Kusík révén.

2 (Hozzá kell tennem, hogy a magyar medievisztika egyik régi adóssága egy egységes korpuszban közzé tenni valamennyi Mohács előtti urbáriumot. Mohács után ez lehetetlen és értelmetlen is, hiszen olyan sok urbárium maradt ránk,

3 amelyből legfeljebb reprezentatív válogatást érdemes kiadni, de ezt már Maksay megtette.) Az urbáriumok esetében azonban egy módszertani problémával találjuk szembe magunkat: az urbárium ugyanis az uradalom jobbágyainak, zselléreinek előírt kötelezettségeit tartalmazza. Nem tartalmazza viszont a ténylegesen befolyt jövedelmeket, ezenkívül az uradalmak több olyan bevétellel is rendelkeztek, amelyek nem kerültek bele az urbáriumokba: így a nem úrbéres kötelékben élő népesség járulékai (pl. a legelőváltó vlach pásztorok juhadói), a majorságok, kereskedelmi tevékenység, kocsmáitatás stb. haszna, vagy a várakhoz beszedett állami jövedelmek, így a Jagelló-korban a dika, az 1550-es évektől pedig pl. a végvárakhoz utalt tized- vagy harmincadjövedelmek. Az urbárium gyakorlatilag az uradalom kereteit határozza meg: kiterjedését, birtokainak nagyságát, az ott élők gazdasági viszonyait és úrbéres kötelezettségeit. Azt, hogy mennyi jövedelem folyt be az urbárium alapján, ill. milyen más bevételek voltak, a számadáskönyvekben találjuk meg. Ugyancsak a számadáskönyvekben találjuk meg a gazdálkodás mérlegének másik felét: a kiadásokat. A várakat kutatók számára a számadáskönyvek kiadási tételei igazi „kincsesbányát" rejtenek, hiszen a vár és uradalom tisztviselőitől kezdve megtalálhatjuk a várnép tagjait, a várat őrző katonákat, szolgálókat, mesterembereket, azok fizetésére, élelmezésére vonatkozó adatokat. Szerencsés esetben találkozhatunk építkezésekre, karbantartásra vonatkozó kiadási tételekkel is, ami segítheti a vár építéstörténetével foglalkozó történészeket, régészeket, sőt ismerünk várépítési számadásokat is.

4 Tekintve a számadások forrásértékét igencsak meglepő, hogy uradalmi számadásokat csak elvétve publikáltak: ha a Mohács előtti időszakot vizsgáljuk, akkor lényegében két klasszikus váruradalom, Gyula és Vajdahunyad számadásai láttak nap95