Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Kenyeres István: Várszámadások a XVI. századból
KENYERES ISTVÁN VÁRSZÁMADÁSOK A XVI. SZÁZADBÓL MOL több fondjából (E 554, E 105), részben a Prímási Levéltárból kerültek elő, de ismert a Hofkammerarchiv-ból is egy kivonat. Egy kötetben fennmaradt részletes, teljes számadással nem rendelkezünk, viszont az 1591-ből fennmaradt számadások legalább egy gazdasági év teljes körű elemzését tehetik lehetővé. 21 Ezek azok a várak, amelyek esetében jelentős számban kerültek elő uradalmi számadáskönyvek. Vannak azonban olyan várak, végvárak, amelyek esetében csupán néhány évre vonatkozóan maradt fenn számadás. Ezek közül az Észak-KeletMagyarországon, a Tiszántúlon található egyik legnagyobb kora újkori várbirtok, Szatmár számadásai a legfontosabbak: 1568 és 1577 között összesen 4 vaskos számadáskötet. Ebből egy kötet, az 1576/77. évi részletes és teljes, míg 1572/73ból két külön kötetben maradtak fenn a pénz és terményszámadások, tehát itt két gazdasági évre van információnk. A szintén jelentős uradalommal rendelkező Munkács esetében hasonló a helyzet, itt egy évből maradt fenn két kötet, egyik a pénz, a másik a terményszámadás (1572/73). Megemlíteném még a szívemhez közel álló Trencsén várát is, amely azért érdekes, mert nem csak a kamarai időszakból (15491555), hanem az azt megelőző magánbirtoklás idejéből is maradt fenn számadás, mégpedig az 1540-es évek közepéből. 22 Még egy uradalmat említenék meg, ez Murány, amely esetében mindössze egy, ám unikális számadás maradt fenn, egy 639 folio terjedelmű kötet, amely kamarai kivonatban tartalmazza az 1549 és 1572 közötti időszak, tehát 24 év valamennyi bevételét és kiadását. 23 Több, igen fontos uradalom esetében nem maradt fenn még töredékes számadáskönyv sem. Ezen uradalmak esetében a különböző kamarai jövedelem-jegyzékek és kivonatok révén alkothatunk képet az uradalmak gazdasági potenciáljáról (pl. Kanizsa, Karasznahorka és Léva), de nincs mód az uradalom gazdálkodásának részletes feltárására. Említettem, hogy én elsősorban gazdaság- és uradalomtörténeti szempontból dolgoztam fel számadáskönyveket. De mire jók még ezek a források? Itt most hely hiányában csak általánosságban lehet erről nyilatkozni: véleményem szerint alapvető adatok nyerhetők a régészek, művészettörténészek, hadtörténészek, művelődéstörténészek stb. számára. A részletes számadáskönyvekben sokszor találkozunk építési költségekkel, egy-egy új bástya, kút vagy ciszterna építésével, építészek, kőművesek, kőfaragók felfogadásával, fizetésével, építőanyagok vételével stb. (Léteznek egyébként külön építési számadások, kimutatások is, ezeket, mivel nem uradalmi számadások, nem tártam fel szisztematikusan, holott ezeket is érdemes volna adattár-szerűén összegyűjteni.) Számos adatot nyerhetünk lőfegyverek, ágyúk öntésére, beszerzésére, szállítására, javítására vonatkozóan, vagy a katonaság, a tüzérség, az ehhez tartozó mesteremberek fizetésére, a használati tárgyakra vonatkozóan (pl. szerszámok, berendezési tárgyak beszerzése stb.). Rengeteg adatot találunk az élelmezésről, ellátásról, étkezési szokásokról is. A példákat még sorolhatnánk, de a legjobb az volna, ha számadáskönyvek sora elérhető lenne szakszerű forrásközlésekben, akkor mindenki maga fedezhetné fel a témája, szakterülete szempontjából fontos adatokat. Annak érdekében, hogy a kutatásokat és a forráskiadásokat is előmozdítsuk, a függelékben 27 váruradalom Mohács utáni számadáskönyveinek és kivonatainak adatait tárjuk az érdeklődők elé. 99
