Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Kenyeres István: Várszámadások a XVI. századból

KENYERES ISTVÁN VÁRSZÁMADÁSOK A XVI. SZÁZADBÓL a maga összesítő számadását (éves, féléves, negyedévi vagy havi), amelyben már nem a dátum a rendező elv, hanem a bevételek és kiadások típusai. Ezek után a főkönyv hosszú távú megőrzése már nem volt indokolt. A részletes számadásokat igen gyakran külön készítették el a pénzbevételek és -kiadások, ill. a természetben befolyt jövedelmek esetében, de előfordult, hogy az utóbbiak esetében a gabonát és a bort, mint a két legfontosabb természetbeni jövedelmet külön számadásban számolták el. A számadásokból igen gyakran készítettek ún. kivonatokat (extradas), amelyek csak a főbb gazdasági adatokat tartalmazzák. Ezek is lehettek éves, vagy akár több éves kivonatok, de igen gyakoriak a féléves, negyedéves kivonatok is. A főkönyvek vezetésének és a részletes számadások készítésének „bizonylatai" azok az ún. parciális regestumok, részleges számadások amelyek egy-egy bevétel- vagy kiadástípusról készültek (pl. tizedbor bevétele, vámbevételek, majorsági bevételek, gabonaszámadások, kocsmáltatási számadások, egy külön csoportot alkotnak az élelmiszerekről készített parciális regestumok: pl. kenyér, bor, bárány, gabona, tavaszi bor, marha, sertés, szalonna és só stb.). Ezeket a részleges (parciális) számadásokat többször is csatolták a főszámadásokhoz, mivel ezek az egyes bevételi vagy kiadási tételek bizonylataiként szolgáltak. Az egyetlen fennmaradt kamarai számadás-vezetési utasítás előírta a bizonylatok és a részleges (parciális) számadások csatolását a benyújtott főszámadáshoz.

16 Forrásértékük alapján elsősorban az éves teljes (fő) számadások a legfontosabbak, hiszen ezek egy teljes gazdasági év valamennyi adatát tartalmazzák. Ezek között szép számmal találhatóak eredeti, az uradalmi tisztviselő által a kamarának benyújtott, lepecsételt, aláírt példányok is. Ezeket azután a kamarai számvevőségek átvizsgálták, a felülvizsgálat során is készültek teljes másolatok, de többnyire megelégedtek a kivonatos másolatokkal. Speciális számadások az ún. ellenszámadások, amelyeket az udvarbíró mellé, annak ellenőrzésére kinevezett ellenőr (contrascriba, gegenschreiber) készített, akinek a feladata volt valamennyi bevétel és kiadás ellenjegyzése és ezekből állt össze a számadása. Amennyiben nem áll rendelkezésre teljes számadás, akkor a kivonatos számadásokra, extractusokra kell támaszkodnunk, bár ezek felhasználását megnehezíti, hogy az egyes tételek „mögé" nem láthatunk. Kivonatos számadás készítését előírták az uradalmi tisztviselőknek is, de azokat többnyire a benyújtott teljes és részletes számadásokból a kamaráknál készítették el. Kivonatos és kivonatos számadások között is kimutathatók jelentős különbségek, hiszen ezek is részleteznek olykor egyes tételeket, olykor pedig 1-2 folio terjedelemben mutatják be egy teljes gazdasági év minden eseményét. Igen jól hasznosíthatók ezek a kivonatok kiegészítő forrásokként abban az esetben, amennyiben más évből rendelkezünk teljes számadással, ami alapján az uradalom működési mechanizmusa megismerhető. A XVI. századból igen sok számadáskönyv maradt fenn, ezek döntő többsége a kamarai várbirtokokra vonatkozik. Ez tulajdonképpen igen szerencsés fejlemény: a kamarai uradalmak többsége ugyanis egy-egy végvár fenntartását szolgálta, így pont azok a várak vannak jobb forráshelyzetben, amelyek a történeti események miatt amúgy is az érdeklődés homlokterében állnak. Vegyük számba azon várakat, ill. váruradalmakat, amelyek esetében jelentős számadás-anyag maradt fenn.

17 Az egyik legkorábbi, összefüggő és részletes számadáskötet-sorozat Magyaróvárra vonatkozóan maradt fenn az 1530-40-es évekből. A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv Belgien anyagában található számadások 1532-től folyamatosak, 1535-ig 97