Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Feld István: A várkutatás, mint történeti diszciplína. Bevezetés egy konferenciakötethez

FELD ISTVÁN A VÁRKUTATÁS, MINT TÖRTÉNETI DISZCIPLÍNA Vörös-torony esete, ahol a tipológia alapján történt első datálást (XIII. század) később ugyan megcáfolta az írott források beható elemzése, de az utóbbiak, sőt az ásatás eredményei sem bizonyultak elégségesnek a pontos építési idő meghatározására, az (1534-37) csak a falkutatás elvégzésével vált lehetségessé.

26 A várrégészet kapcsán azonban arra is utalni kell, hogy a kutatások kiértékelésének egyre jelentősebb akadályává vált egy megbízható okleveles anyagon alapuló váradattár hiánya. Mivel a korábbi irodalom sok esetben szinte hemzsegett a téves adatoktól,

27 szinte minden egyes várfeldolgozás külön levéltári kutatást tett (volna) szükségessé. Ebből a szempontból volt különös jelentősége Györffy György Árpádkori történeti földrajza 1963-ban megindult kiadásának,

28 amelyet a XV. század vonatkozásában Engel Pálnak a világi nagybirtokkal foglalkozó tanulmányai

29 követtek, részben előkészítve a kifejezetten történeti célú várkutatás hamarosan bekövetkező fellendülését. Ugyanakkor Györffy György neve a Gerő László által különösebb figyelemre még nem méltatott Árpád-kori ispánsági várak kapcsán is összekapcsolódott a várkutatással. Némi túlzással az is állítható, hogy a történész elméleti alapvetései szolgáltak kiindulópontként ezen, általában fa-föld szerkezetű — és sokszor az egyéb erősségektől indokolatlanul elkülönítve tárgyalt — sáncváraknak az 1960-as évek végén megindult rendszeresebb magyarországi régészeti kutatásához. Sőt, ezen nagyméretű építmények speciális kutatási problémái miatt kezdetben sokszor nem annyira a régész megfigyelései, mint inkább a történész tézisei szolgáltak az értékelés alapjaként.

30 Az itt csupán vázlatosan érintett kutatási eredményeknek köszönhetően a magyarországi várépítészetről 1975-ben megjelent újabb — s máig utolsó — összefoglaló igényű kötet

31 már nem csupán a szerkesztő, Gerő László vártipológiájának egy változatát és közel 30 kővár nagyrészt régészeti kutatásokon alapuló értékelését tartalmazta, de Nováki Gyula tanulmányát is az előzőekben említett sáncváraktól, s nem utolsósorban Fügedi Erik dolgozatát, melyben elsőként hívta fel a figyelmet a magyar történetírásban a középkori várak kiemelkedő politikai szerepére, hangsúlyozva, hogy „a vár legfontosabb meghatározója: a vár hatalmat biztosít tulajdonosának".

32 A magyarországi középkori várak történeti szempontú kutatásának meghatározó alapműve azonban két évvel később látott napvilágot az utóbbi szerző tollából.

33 Fügedi itt elsősorban a XIII-XIV. század vonatkozásában vizsgálta átfogóan az ekkor megjelenő „új típusú" várak szerepét — munkájának későbbi, angol nyelvű változatában már egyrészt a XI. századig, másrészt a XV. század közepéig bővítette ki vizsgálatának időhatárát.

34 Nyomatékosan hangsúlyozta e várak és a hozzájuk tartozó, a forrásokban pertinentia néven említett földbirtok, azaz az uradalom korábban figyelmen kívül hagyott szoros kapcsolatát és kísérletet tett a várépítkezések statisztikai és kartográfiai feldolgozására. Még az erősségek építészeti formájára is kitért, miközben hiányolta a monografikus feldolgozásokat és jogos kritikával illette a várkutatásban addig alkalmazott tipológiai módszert.

35 Bár szinte minden megállapítása megkerülhetetlenné vált a későbbi kutatás számára,

36 könyve legfontosabb része azonban elsősorban az általa elsőként összeállított várkataszter — annál is inkább, mert vele egy időben jelent meg Engel Pál munkája a Zsigmond-kori királyi hatalom és az arisztokrácia viszonyáról,

37 melynek adattára Fügedi összeállítása folytatásának is tekinthető. 11