Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Aszt Ágnes: Mosonmagyaróvár castrumai

ÁSZT ÁGNES MOSONMAGYARÓVÁR CASTRUMAI hogy az épület arra folytatódott, a meder kialakításakor falát átvágták. A most megismert két kőfal 42 cm széles, 46 cm magas, oldalhossza 100, illetve 160 cm hoszszan volt dokumentálható, az általuk bezárt köz 500-690 cm. A falak által bezárt terület metszetfalában vályogtéglák mutatják, hogy az épület felmenő falai ilyen elemekből épülhettek ki. Az épülettípus jól összevethető más ismert pannóniai auxiliáris vicusok II. század végi háztípusaival, illetve kronológiai eltolódással ugyanez figyelhető meg a városunkban is állomásozó XIV. legio székhelyén, Carnuntumban (Deutsch-Altenburg, Ausztria) is. A leletanyag zömében a II/III. század fordulójára datálható, előkerült érmeink Vespasianus (69-79) illetve Constantinus Chlorus (293-305) és Honorius (393423) császárok uralkodási idejéhez köthetők. A vicushoz tartozó kikötő maradványait, egy 7 m hosszan dokumentálható meszes habarccsal összefogott terméskő falazatot tárt fel 1970-ben Pusztai Rezső (6. kép) A hídfőerődnek meghatározott falrészlet a máriakáinoki kavicsbányában, a Duna bal partján került elő, ám mint több bal parti erődnél itt is erősen gyanítható, a folyó folyásiránya változott, s eredetileg a kikötő a jobb oldalon volt, a Mosoni Duna Ny-i partján. Analógiák, valamint egy másodlagosan befalazott kelta sírkőtöredék alapján Pusztai Rezső a falcsonkot a IV. sz. közepére - utolsó harmadára datálta.

29 Szintén egy a római-kori Duna-meder folyásirányára utaló nyom, hogy 1979ben a Halászi út melletti kavicsbányából, több méterrel a talajvízszint alól egyfülű bronz kancsót emeltek ki a munkagépek. Az edényt Pusztai Rezső szerint vízparti áldozások során használhatták.

30 6. kép A Máriakáinok-Országúti dűlőben feltárt kikötői faltömb feltárás közben. (Fotó: Pusztai R., 1970.) 27