Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Székely Zoltán: Kép és valóság. Törökkori metszetes várábrázolások és forrásai Győr példáján. XVI. század
SZÉKELY ZOLTÁN KÉP ÉS VALÓSÁG. TÖRÖKKORI METSZETES VÁRÁBRÁZOLÁSOK ... már csak topografikus ábrázolások készültek, amelyek a város látványát és fekvését mutatták be a földrajzi-történeti munkák olvasói és a nyomtatott atlaszok használói számára. A metszetes ábrázolások számbavétele a várostörténeti kutatások megindulásával, a XIX. század végén kezdődött meg. Szávay Gyula monográfiájában már hasznosította a grafikai látképeket (Szávay 1896), melyeknek első rendszeres összegyűjtése Pfanl Jenő nevéhez fűződik. Az egykori tüzértiszt kritikai katalógusában típusok és hitelesség szerint osztályozta az általa ismert grafikai lapokat. (Pfannl 1930) 3 A metszetek száma azóta folyamatosan szaporodott, melyekről különböző színvonalú öszszeállítások jelentek meg. Legutóbb Szálai Béla foglalta össze a magyarországi várakról kiadott corpusában a győri lapokat. (Szálai 2006) A sokszorosított grafikai lapként megjelent vár- és városábrázolások három nagy típusba sorolhatók a megjelenítés módszere szerint: alaprajz, madártávlati kép és alacsony horizontú látkép. Az első esetben a térképszerűen megrajzolt környezetben vonalas alaprajzként ábrázolták az erődítményt. Ennek egy látványosabb, mindenki számára könnyen értelmezhető változata a magas horizont alatti, madártávlatú ábrázolás, amely teljes rálátást biztosít mind a várra, mind környezetére. Az alacsony horizontú látképek úgy mutatják be a várat, ahogy az a valóságban is a néző szeme elé tárult. E módszer hátránya, hogy az egész erődítményről nem ad átfogó képet, csupán a néző látószöge által befogott részét mutatja be. Győrről mindhárom típusba sorolható lapot ismerünk. Alaprajzok a várépítés két nagy fázisából ismertek: a XVI. század második feléből, amikor a végvár felépült, illetve a külső elővédműrendszer kiépítésével járó korszerűsítési munkák (1664—1671) utáni évtizedekből. A madártávlati ábrázolások a XVI. századi hadiesemények nyomán jelentek meg, míg az alacsony horizontú látképek a XVII-XVIII. századot uralják. A metszetek forrásai: helyszíni felvételi rajzok A metszetkészítés többlépcsős folyamat. A kiindulópontot valamilyen képi forrásjelenti: grafikai ábrázolás vagy festmény, amely alapján a kiadandó metszet méretének megfelelő rajz készült. E mintarajzot vitte azután át a metsző negatív formában rézlemezre vagy ritkább esetben fadúcra s erről készültek ezt követően a papír levonatok. A kiindulásként felhasznált képi források optimális — bár szerfelett ritka — esetben a helyszínen készített alaprajzok és madártávlati képek vagy látképek voltak. Ezek az alapanyagok viszonylagos drágasága folytán, valamint a rajzoláshoz-festéshez szükséges mesterségbeli tudás okán képzett szakemberek munkái. A magyarországi viszonyok közepette a kiadók által küldött önálló rajzolók tevékenységével nemigen számolhatunk a XVI. században. Az előképek készítőit inkább a végvárvonal építkezésein dolgozó, döntően itáliai eredetű várépítészek és festők között kereshetjük. Annál is inkább, mivel a XVI. századi várépítészeti gyakorlatban mindhárom, imént említett ábrázolási módot alkalmazták: 1571-1572 között Giulio Turco a dunántúli várakat felmérve nemcsak alaprajzukat, hanem látképüket is megörökítette (Pálffy 1999,202-203.), Cesare Baldigara Szatmár várához rajzolt 1564-es tervlapjai (Modell vber Zathmar) pedig madártávlati ábrázolások. (Domokos 2000, 13-15. kép) Az írott források a várépítészek mellé beosztott festőkről is szólnak: 1548-ban a pá133
