Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Tóth Endre: Valeria vége
ARRABONA 2006. 44 / 1. TANULMÁNYOK nak látszhat, mivel a hun leletekben hiányzó solidusokat az aranypénzek beolvasztásával magyarázták. 75 Jól tudjuk, hogy a hunokhoz érkező békeadók és váltságdíj 76 ellenére valóban alig van solidus a leletekben. Azóta ismerjük a szórványleleteket is, amelyek a nem magas szám ellenére ellentétben állnak a korábbi normális provinciális éremforgalommal, amelyből hiányoznak az aranyérmek. 77 Az Észak-Dunántúlon talált aranyérmek az 5. századi második negyedétől nem a provinciálisok, hanem az új, a birodalmon kívülről érkező megszállók éremhasználataként értelmezhetők. Ha kétely merülne is fel a magyarázatot illetően, azt János ellencsászár solidusai cáfolják. A csákvári temető 78 publikálatlan sírjának (734. sz.) egyik solidusát János (423-425) ellencsászár verette. 79 Bóna István jól látta: 80 ez az aranyérem azoknak, az itáliai hadjáratban részt vevő hun csapatoknak a révén jutott el a Dunántúlra, akik Aetius kérésére és János ellencsászár megsegítésére (már későn, 425 májusa után 81 ) érkeztek Rómába. János nagy csomó arannyal küldte Aetiust a hunokhoz, hogy hozzon segítséget. 82 Noha az aranyérmek feltűnése önmagában nem lenne meglepő, egyrészt azonban a csákvári sírba több aranyérmet tettek — a késő római sírokban pedig egyáltalán nincs aranyérem 83 —, másrészt a sírba egy, Itália északi felében rövid ideig uralkodó ellencsászár érme is belekerült. Ezért a solidusok csak a hunok által nyújtott segítség fizetségeként juthattak el Pannóniába. A csákvári lelet segít a Dunántúlon talált többi solidus eredetét is megmagyarázni: ezek a Kelet- és NyugatRómai birodalom által fizetett adóból illetve ajándékokból származik. 84 Tehát a tizennyolc dunántúli lelőhelyről előkerült (és két gyűjteményben őrzött) aranyérem nem a provinciálisok pénzhasználatának a folyamatosságát bizonyítja, hanem éppen a Dunántúl történetében bekövetkezett változást jelzi. A kelet-dunántúli lelőhelyű érmek valamikor a 440-as években kerülhettek a földbe, és a hunoknak kifizetett összegekből vagy zsákmányból származnak. Amikor megszűnt a hunoknak fizetett békeadó, a 450-es évek után a dunántúli solidus-szórványok száma ismét „normálisra" csökken. Amikor Valeria tartományt átadták a hunoknak, az esemény egyúttal Pannónia Prima de facto feladását is jelentette. A terület megszállását a besimított kerámia késői csoportja, az idejét pedig a nyugat-dunántúli lelőhelyű aranyérmek jelzik. Mivel Pannónia Príma és Valeria között természetes határ nem volt, a NyugatDunántúlon élők sorsa ettől kezdve nem a birodalomtól, hanem a Kelet-Dunántúlra betelepedőktől, a terület megszállóitól függött. Amíg a Kelet-Dunántúlon a lakosság kicserélődött, Nyugat-Pannóniában a régi lakosság részleges helyben maradásával és az új lakosság fokozatos beköltözésével lehetséges volt az együttélés. Ezért nem csoda, hogy mindkét lakosságcsoport anyagi emlékei, a használati tárgyaik egy időben és egy településen is megtalálhatók. A hunok Pannónia Prímát is fenyegető megjelenését a Kelet-Dunántúlon egy régóta ismert forrás is jelzi. Ez a passió Sancti Quirini alfa jelzésű függeléke, 85 amiről Nagy Tibor írt tanulmányt. 86 Rámutatott a régebben 4. \század véginek tartott transzláció téves keltezésének okaira. 87 A Martyrologium Hieronymianum 425 körüli keltezése és a Pannónia Prima 433-as hun foglalásának dátuma alapján a Savariában eltemetett siscisai püspök földi maradványainak átszállítását Rómába (Via Appia. Depositio Quirini martyris 88 ) szerinte a „Hunoktól felzavart és üldözött népek elvonulása 405. és 406. években" okozta. 89 Nagy Tibor azért keltezte a transzlációt a 400-as évek közepére, mert néhány év múlva Radagaisus csapatai délebbre, a Száva mentén vonultak Itáliába, később pedig jó ideig — a hunok megjelenéséig — nem történt olyan barbár vonulás, amely a transzlációt kiválthatta 586
