Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Tóth Endre: Valeria vége
ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK Hogy valóban adtak át szerződés következében területet a négy pannon tartományban a hunoknak, azt egyetlen Priscos-hely bizonyítja. Egy másik Priscos helyből pedig a pannon területek hun megszállásáról értesülünk. Priscos a Kr. u. 448-as, Crysaphios-merénylet elbeszélésekor említette meg, 44 hogy Orestes 45 római származású volt, és Pannóniának a Száva menti részéről származott, amit Aetius adott át a barbárnak. 46 A barbár alatt 47 a barbár királyt, azaz Attilát kell érteni. 48 Mivel Attila 434-ben, Ruga halála után lett testvérével együtt uralkodó, az eseménynek ezután kellett bekövetkeznie. Priscus nem tartományt nevez meg, hanem egy Száva környéki földterületet. Érthetjük-e ez alatt Savia tartományt? 49 Aligha, hiszen Savia átadása az évszázados római védelmi politikával ellentétes megoldása lett volna: Itália védelmének feladását jelentette volna. 50 Alföldi ezért nem ok nélkül tételezte fel, hogy Priscos összetévesztette a Drávát és a Szávát vagy másolási hiba történet. 51 A közlésből sem az nem tűnik ki, hogy Attila uralkodása idején mikor (egyeduralma idején, vagy korábban, amikor Bledaval uralkodott) történt, sem az, hogy mekkora volt az átadott földterület. 52 Várady szerint a Priscos-hely csupán annyit bizonyít, hogy Pannónia II területén egy hun foederatus-terület jött létre 53 és ez lehet valóban a legvalószínűbb lehetőség. A másik forráshely ugyancsak a chrysaphiosi merénylet elbeszélésében olvasható. Konstantiolus, 54 aki Pannóniának arról a részéről származott, amelyik Attilát uralta. Ez a megfogalmazás akkor igaz, ha más pannon területek nem tartoztak Attila uralma alá, 55 a területfoglalás módjáról azonban nem mond semmit. Mit tudunk meg a két Priscos helyből? Egyrészt azt, hogy Aetius valóban adott át területet megegyezés, szerződés szerint Attilának. Ez a terület — ha Priscos jól jegyezte fel az adatot — a Száva körzetében feküdt, de lehet, hogy a Dráváról van szó: mindenesetre Alföldi az utóbbira gondolt és ezzel a szöveghellyel bizonyította Pannónia Prima átadását. 56 Hogy mekkora földterület volt ez, nem tudjuk. A területet Maenchen-Helfen territóriumnak és nem tartománynak tekintette. 57 Az időpont elvileg Attila hatalomra kerülése Bledaval (433) vagy egyeduralma (445) utáni lehet. A másik feljegyzésből megtudjuk, hogy egyes pannon területek hun fennhatóság alatt voltak, mások pedig nem. Feltehetőleg a hun uralom alatt állók voltak többségben. A Priscus-helyből csak arra lehet következtetni, hogy a hunok egy területet megegyezés következtében szálltak meg. Hogy Valeria tartomány megegyezés következtében került a hunok kezére, arra a DNY-Pannóniában tervezett, de már aligha megszervezett Valeria Media tartománynévből lehet következtetni. 58 A régi felismerést, hogy a Kelet-Dunántúlon nem maradt római földrajzi név, az alsóhetényi és pécsi temetőépületek elemzése megerősítette és rávilágított az okára: a lakosság elhagyta lakóhelyét. A Notitia Dignitatum-ban a valeriai civil igazgatás hiányából pedig az következik, hogy a legfelső vezetés feladta a tartományt, és megkezdte kiürítését. A Kelet-Dunántúlra költöző és a hun uralom alá tartozó új népességet a besimított kerámia II. késői csoportjának a megjelenése jelzi. Ebből a kerámiafajtából következtetni lehet arra, hogy a Dunántúl megszállásában az Alföld régi, főként „szarmata" lakossága is részt vett. 59 Amíg a besimított kerámia a beköltözők eredetéről árulkodik, egy másik leletcsoport a megszállás időpontját és lehetséges területét meglehetősen pontosan elárulja. Ezek a szórvány aranyérmek. A Pannónia és a szomszédos tartományok éremleleteinek a vizsgálata ma már lehetséges, mert elkészültek azok az éremkorpuszok, amelyek legalábbis a szóba forgó területek egy részét annyira lefedik, hogy a leletekkel érdemben lehet foglalkozni. Az Észak-Dunántúlt az osztrák és magyar érem-korpuszok lefedik (Burgenland, Carnuntum, Vindobona, valamint Győr-Sopron, Komárom és Fejér 60 megyék). A 584
