Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Takács Miklós: A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt, Árpád-kori veremházak

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK Visszatérve a háztipológiához. Peter Salkovsky — amint ezt már könyve tartalomjegyzéke is világosan jelzi — az anyagot nem az olyan prioritások alapján rendszerezte, ahogyan ez számomra a leginkább logikusnak tűnt. Könyvében előbb a házak alaprajzi sajátságait taglalja, majd pedig az oszlophelyek kiosztására koncentrál. Oly módon tárgyalva e tárnokát, hogy az egyes csoportokat a tetőszerkezet rekonstrukciója alapján különíti el. Csak az alaprajzok és a tetőszerkezet-típusok elemzése után, harmadik helyen következnek az egyes tüzelőberendezés-típusok. Peter Salkovsky eljárása egyáltalán nem egyedi. E módszertant követi a telepfeltárásokat közlő publikációk jelentős hányada. Hozzá kell tenni nemcsak a szlovák régészetben,

53 vagy Magyarországon,

54 hanem a német nyelvterületen

55

, vagy Skandináviában

56 is. Fentebb már utaltam arra a gyakorlati okra, amely miatt felfogásom szerint a tüzelőberendezéseket az oszlophelyek előtt lehet és kell tárgyalni. így itt csak megismétlem: eljárásom gyakorlati kiindulópontja az volt, hogy a tüzelőberendezéseket általában könnyebb tipizálni, mint az oszlophelyeket. Különösen akkor, ha egy adott házban az oszlophelyekből kettőnél többet is sikerült kibontani. A gyakorlati okokon túl azonban egy ilyen megközelítésre sarkallt a köznépi házépítés magyarországi kutatástörténete is. A magyar parasztház múltját feltárni igyekvő kutatásoknak majdnem a kezdetéig kell visszanyúlni, ahhoz a két világháború között megjelent néprajzi szakirodalomhoz, amely a „házfejlődést" kutatta. E szakirodalomban ugyanis akkor is találhatók hasznos kiindulópontok, ha az újabb feltárások egyértelművé tették az ekkor kidolgozott fejlődési séma valószínűtlen voltát.

57 Bátky Zsigmond azon dolgozataiban találhatók további vizsgálódásra késztető gondolatok, amelyekben a tüzelőberendezés fontossága mellett érvelt.

58 A nyitott vagy zárt tűzhelyet tekintve egy olyan szerkezeti elemnek, amelynek helye és kialakítása igencsak kihatott a hipotetikus „házfejlődés" menetére. Bár a későbbiekben, az 1950-es évektől kezdve feltárt házak az általa elméleti alapon megrajzolt sémákat nem igazolták, a II. világháború utáni időkben tevékenykedő néprajzkutatók mégis megtartották Bátkynak a tüzelőberendezések fontosságát hangsúlyozó nézetét. Tették ezt annak ellenére, hogy maga Bátky Zsigmondot egy igencsak sajátos, jórészt negatív elemekből összeálló hírnév vette körül az 1945 után munkába álló néprajzkutatók körében.

59 Sőt e negatív megítélés egyes elemei a régészeti szakirodalomba is bekerültek, a Méri István 1952-es, úttörő munkájának bevezetőjében megjelentetett tudománytörténeti összefoglaló révén.

60 így is azonban: az újkori parasztház történelmi előzményeiről értekező néprajzkutatók mind kiemelték a tűzhely fontosságát. Ezt tette K. Csilléry Klára,

61 Barabás Jenő,

62 Dám László,

63 Balassa M. Iván,

64 vagy — végül, de egyáltalán nem utolsó sorban — Sabján Tibor.

65 Sőt, a Bátky munkásságát kritikai felhangokkal ismertető Méri Istvánnál is megtalálható a kemence fontosságát hangsúlyozó nézet. Dolgozataiban mindig részletesen kitért a házak kemencéire, az egyes veremház-maradványok leírása során pedig következetesen előbb a tüzelőberendezésről szólt, és csak utána vette számba a tetőt tartó ágasfák gödrét.

66 A szakirodalom rövid áttekintése tehát igencsak megerősíti a dolgozatom elején megfogalmazott szabályt. Azt, hogy egy-egy veremház esetében a tüzelőberendezést az oszlophelyek előtt érdemes leírni és vizsgálni. Emellett ugyanis nemcsak a fentebb már taglalt gyakorlati okok szólnak, hanem a szakma hagyományai iránti tisztelet is. 550