Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Révész László: Magyar honfoglalás kori sírok keltezési lehetőségei. Régészeti keltezés – természettudományos keltezés

ARRABONA 2006. 44 / 1 TANULMÁNYOK szerelve. (14. ábra) 14. A lócsontok között helyezkedett el a vas hevedercsat is. (12. ábra 13.) 15. A lókoponya bal oldala mellett csőszerűén összehajlított vas lemez került elő. (12. ábra 16.) A lelőhely az osztrák-magyar határ mellett található, Soprontól DK-re, a Repce folyó völgyében. 1961-ben a falu határában egy kavicsbányában hét sírt ásott ki Nováki Gyula és Dienes István (Dienes 1962, 58, Dienes 1972, 13.) A teljesen feltárt temető egy, a törzsi-nemzetségi arisztokrácia sorába tartozó rangos család nyugvóhelye volt. Az imént bemutatott férfisír mellett két gazdag női sírt (rozettás lószerszámveretek, ezüst lemezekkel díszített nyergek, ékköves arany gyűrű, ezüst pántkarperecek, csizmaveretek, ezüst ruhadíszek) és négy gyermek sírt találtak. A mindeddig közöletlen temető jelentősége többek között abban rejlik, hogy ez a 10. századi magyar szállásterület legnyugatabbra fekvő gazdag közösséget rejtő lelőhelye. A csontvázak kémiai analitikai vizsgálatát elvégző Lengyel Imre figyelemre méltó megállapítást tett. A csontfehérjék kollagén láncainak lebomlása alapján ugyanis arra az eredményre jutott, hogy a temető hét halottja közül hat (az 1. sírban nyugvó férfi, a 7. sírba temetett nő és a négy gyermek) mintegy 10 éves időhatáron belül került a földbe, míg a 6. sírban nyugvó nő ennél később. A temető használata tehát meglehetősen rövid idejű volt.

2 A fent részletesen leírt 1. sír mellékletei között zömmel olyan tárgytípusok találhatók (íjcsontok, nyílhegyek, tegezvasalások, oldalpálcás zabla, körte alakú kengyelpár) amelyeket e dolgozat korábbi szakaszaiban már érintettünk, s amelyek egy-másfél évszázadnál szűkebb időhatárok között nem keltezhetők. Ugyancsak szót ejtettünk már a karosi 11/52. sír leletei kapcsán a kőbetétes, hólyagos foglalatú arany gyűrűkről, s megállapítottuk, hogy használatuk a 10. sz. első kétharmadára jellemző. Ugyanerre az időszakra határozhatjuk meg az öntött ezüst lekerekített végű pántkarperecek használatát is. Előfordulásuk főként a leggazdagabbak, ill. a középréteg temetőire jellemző. A köznépi környezetben bronzból öntött, pontkörökkel díszített változatuk fordul elő a 11. sz. elejéig terjedő időszakban. (Révész 1996, 90.) A sír keltezése szempontjából nagyon fontosak a lószerszám fém díszítményei. A magyar régiségek között rendkívül ritka az a jelenség, amikor a férfiak lószerszámát is nemesfém véretekkel szerelték fel. E veretek többnyire — mint a szakonyi sír esetében is — formailag azonosak a más alkalmakkor öweretként alkalmazott díszítményekkel. A szakonyi díszítetlen felületű, bimbómotívumos szegélyű szügyelőveretek pontos párhuzamait a Felső-Tisza-vidék X. sz. első felére keltezhető gazdag temetőiben találjuk: Bodrogvécsen (Vec, SÍ.) (Dókus 1900, 39-47., 5. ábra 26-29.) és a tiszabezdédi temető 1. sírjában (Révész 2003, Abb. 4.1) A kis szakonyi temető keltezésében és társadalmi besorolásában fontos szerepet játszanak a női sírok díszes, rozetta motívumos véretekkel felszerelt lószerszámai is. A honfoglaló magyarok körében kizárólag a gazdag nők egy csoportja használt három- vagy négyszirmú virágmintával díszített úgynevezett rozettás lószerszámvereteket. A díszes lószerszám melléklettel eltemetett nők viszonylag kevés ékszert viseltek, ruházatukat pedig csak elvétve ékesítették nemesfém véretekkel. Velük szemben a nemesfém véretekben gazdag ruhájú nők csoportjának lószerszámai egyszerűek, nélkülöznek minden ezüst vagy bronzveretet. E két viselet egy síron belül soha nem keveredik, de területileg nem választható el éles vonalakkal egymástól, hordozói egyegy kisebb régióban csoportosulnak. Noha a tendencia határozottan kirajzolódik, e jelenség pontos magyarázatával még adós a kutatás. A rozettás lószerszámos női sírokat nagy valószínűséggel a 10. sz. első felére-kétharmadára keltezhetjük, bár szórványos előfordulásuk a század végéig nem zárható ki. 418