Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Vida Tivadar: A budakalászi korsó lovas íjásza

ARRABONA 2006.44/ 1. TANULMÁNYOK tett tálján látható olyan jelenet, amelyiken szászánida uralkodó nyergében hátrafelé hajolva leopárdra vadászik.

19 A késő antik/kora bizánci reflexíjas lovas-, és a hasonló keleti (szászánida) ábrázolások között azonban a tematikus azonosság mellett többnyire semmilyen formai és stilisztikai kapcsolatot nem találunk, s megállapíthatjuk, hogy a budakalászi korsó lovasát teljes egészében a késő antik formai nyelv alapján mutatja be az alkotó.

20 Ezt tükrözik a korsó teljes egészében az antik hagyományoknak megfelelő ló-ábrázolásai is, hiszen azok távol állnak a keleti vagy pl. a szászánida tálakon látható testes, rövid lábú, vastag nyakú lófajtáktól, és a lovak vágtatása sem utal a keleti jelenetekben kedvelt száguldó galopp pózra.

21 Ebben az értelemben a szászánida és a késő antik/kora bizánci művészet között elsősorban a vadászjelenet alapsémájának átvételében mutatkozik kapcsolat, de a jelenet oly mértékben vált már a késő antik művészet részévé, hogy a meghatározó formai és stilisztikai elemek, emberek, állatok és a növényzet, a táj ábrázolásának stílusa és kompozíciós elve már teljes egészében az antik hagyományokat követik. JEGYZETEK 1 Vida-Pásztor 2001, 303-311. 2 Kiss 1983, 100-111. 3 A budakalászi temető eddig feltárt 1600 sírjából mintegy 170 edény került elő. Ezeken kívül az agyag és fémedények mellett a rendkívül gondos feltárásnak köszönhetően a temető 10. sírjában egy bőredény maradványait is sikerült megmenteni. 4 Gold der Awaren 2002, 31 Nr. 11. 12; Bálint 2004, 485-487. 5 Az egyenletesen, szabályosan bemélyített hullámvonalak jellege arra utal, hogy a hullámvonalakat nem az öntés utáni felület-megmunkáláskor, a fül felforrasztása előtt az esztergapadon alakították ki, hanem még öntés előtt a mintába vésték. 6 A forrasztás nyomai a restaurálatlan edényen még jól megfigyelhetők voltak, s ezek a felület tisztítása ellenére részben még ma is láthatók. A forrasztásra feltehetően ónt használtak. 7 Az antik ábrázolásokat tárgyaló szakirodalom a hasonló pettyes nagymacskákat igen következetlenül leggyakrabban leopárdnak nevezi, ritkábban párducnak és néha gepárdnak. Ismert, hogy vadászat céljából leopárdokat és gepárdokat idomítottak. (Toynbee 1973, 69-75.) 8 Shosoin, Nara, 8. sz.: Ettinghausen 1972, Pl. XIII, 48. 9 Harper 1978, 33 Nr. 3; Harper 1981, Pl. X, XII, XIII, Pl. 8, 10, 14, 15, 17, 18, 22, 28, 37, 38; Trever-Lukonin 1987, 107 Nr. 2, Nr. 3; 108 Nr. 6; 109-110 Nr. 11, Nr. 13. 10 Toll'1926, 93-100, 93.ff. Abb. 2; E jelenet, akárcsak a budakalászi leopárdvadász esetében, ugratás közben mutatja a harcost, akinek stilizált köpenye (paludamentum) valószerűtlenül a ló feje felett leng, szemmel láthatóan csupán ornamentális jelentősége van. A szőnyegen ábrázolt szászánida harcos a keleti lovasokra jellemző módon nadrágot visel. Jó színes ábrázolása: Grabar 1966, 325 Abb. 382. 11 Shurinova 1967, Tabl. 104, Nr. 176. 12 Stauffer 1991, 17. 13 Balty 1969, Pl. XIII; Dulière 1974, 125-128. Pl. LILI. 14 Balty 1969, Pl. VIII./4; Pl. XXV.21,23. 15 Brett 1947, 64-97., Pl. 39. 16 Volbach 1974, 74. Taf. 55. Kat. No. 102; Byzance 1992,79, Nr. 29. 17 de Capitani d'Arzago 1941, 41-67. Tav. IX-XV, 41-67. Tav. X. Fig 19; Muthesius 1997, Taf. 102, A-B. 18 Számos más esetben látunk szászánida uralkodókat amint különféle állatokra vadásznak ritkábban hátul- (Shemaka tál, op. cit. Harper 1981, 209, Pl. 8.), gyakrabban elölnézetben (Pur-i Vahman tál: Trever-Lukonin 1987, Kat. 4. Abb. 11. tál, Sári tál: Harper 1981, 181, Pl. 10., Hormizd tál: Harper 1981, Pl. 14., Ufa tál: Harper 1981, Pl. 18, XIIL), s még több azon ábrázolások száma, amelyeken a szászánida uralkodó reflexíjjal lő. A reflex vagy összetett íj a szászánida uralkodók fő fegyvere, hatalmuk szimbóluma volt, hiszen kevés kivétellel vadásztálaikon vagy a sziklareliefeken (Taq-i-Bustan) ezzel örökíttették meg magukat. Fukai-Horiuchi 1969, Pl. LXXIX, LXXXI, LXXXVL 614