Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Tóth Endre: Valeria vége
TÓTH ENDRE VALERIA VEGE nem támadták, sőt az uralkodójuk — különösen Radagaisus legyőzésében 28 — támogatta a nyugati császárságot, „ezért nemcsak aranyat kaphatott, hanem betelepíthették népét foederati gyanánt. ... Arra pedig, hogy a hunn király és a ravennai udvar 406-ban tényleg államjogi viszonyba léptek egymással, véletlenül van egyenes adatunk is. Az ilyen szerződéseknél e korban mindig túszok garantálják a feltételek betartását; éppen ebben a minőségében ment az ifjú Aetius 406-ban a turáni szomszédhoz." 29 Alföldi 406-os keltezése sokáig elfogadásra talált. 30 Pannónia Primât O. Seeck szerint 431-ben adták át a hunoknak. 31 Alföldi a dátumot 433-ra módosította. 32 Aetius az ellene szervezett összeesküvés és csatavesztés után a hunokhoz menekült, és a segítség fejében területet ígért Rugának. A megállapodást a következő évben, amikor Aetiust „rehabilitálták", Ravennában 433-ban ratifikálták és Pannónia Primât a 433-ban szerződés értelmében adták volna át a hunoknak. 33 A két évszám, elszakadva az indoklástól, külön életet élve máig standard jelentőségűvé vált. 34 Valeria átadásának 406. évi dátuma azonban Alföldi következtetése volt, és nincs semmiféle bizonyítéka. Aetius 432-ben a neki nyújtott hun segítség fejében 433-ban engedte volna át a hunoknak Pannónia Primât: ez lenne a ravennai szerződés, amit Rómában ratifikáltak — ezt sem bizonyítja semmiféle adat. A Chronica Gallica 116. (Chron. Min. I. MGH AA IX 660) feljegyzése, amiből Alföldi is kiindult, Rugila rex Chunorum, cum quo pace firmata, moritur ennek bizonyítására alkalmatlan. Ruga a keleti császársággal állt harcban, és azzal is kötött békét. 35 Ezt a forráshelyet nem lehet nyugat-római eseménnyel kapcsolatba hozni, mert a keleti császárság által Rugával kötött békére vonatkozik. A krónika szövege egyébként sem egy békekötésről, hanem Ruga haláláról számol be (ami 434-körül történt 36 ) és hozzáfűzte: ez az az uralkodó, akivel békét kötöttek. Azaz a feljegyzés dátuma nem a békekötésről, hanem a király haláláról tudósított. A béke pedig minden bizonnyal egy korábban megkötött alkura vonatkozik. 37 A 433-as dátum és „ravennai szerződés" törölhető a dunántúli pannon tartományok történetéből, bár a dátum mind a magyar, mind a külföldi szakirodalomban elfogadottá vált. 38 Egyet kell értenünk Maenchen-Helfennel és Váradyval abban, hogy a pannon tartomány (ok) szerződés következtében történt átadására vonatkozó közvetlen forrásadat nincs. 39 A kutatók csak áttételesen, különféle eseményekből következtettek ilyesmire, és ez a tanulmányaikban konkrét állításként — mint pl. „433-as ravennai szerződés" — fogalmazódott meg. Honnan származnak a tartományok szerződéses átadását képviselő vélemények? Az indoklás során a kutatók a Nyugat-Római Birodalom és a hunok között — adatolt — segítségnyújtásokból és túszállításokból olyan békekötésre vagy megegyezésre következtettek, amelynek fizetsége a hunok számára valamelyik pannon tartomány, elsősorban Valeria átadása volt. A hun segélynyújtás nagyságából és a történeti körülményekből próbáltak meg következtetni arra, hogy mikor történhetett a területek átadása. Határozottan le kell szögeznünk: egyik felmerült dátum esetén sem támasztja alá adat azt, hogy a NyugatRómai Birodalom provinciákat adott volna át a hunoknak. A hunok jó néhány alkalommal segítették meg a Nyugat-Római Birodalmat: 406-ban Uldin segítséget adott Stilichonak, 425-ben a hun sereg érkezett Aetius közbenjárására ill. János ellencsászár megmentésére, 40 432-ban a hunok Aetiust támogatták Bonifacius ellen, 41 436ben pedig Aetiust támogató hadjáratot vezettek a burgundok ellen. 42 Aetius a 410es években került túszként a hunokhoz és ettől kezdve a feladás indoklása Aetiushoz és egy békekötéshez kapcsolódott. Ezek feltételezett időpontok, ugyanúgy, mint Bóna István következtetése Savia tartomány 445-446-os átadásáról. 43 583
