Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Tóth Endre: Valeria vége
ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK esetben nem bizonyultak időtállónak. Jól látva, hogy a pannon tartományok feladásáról vagy átadásáról a hunoknak valójában nincsen biztos forrásadata, Várady érthetően kísérelte meg kimunkálni azt a lehetőséget, hogy a pannon tartományok történetét a nyugat-római birodalom bukásáig tovább kell vinni. 8 Jól ismert, hogy a pannon tartományok története az 5. század első harmadában eltérően alakult. Abban mégis közös a sorsuk, hogy az általában olvasható, határozott megfogalmazásokkal ellentétben valójában egyikük esetében sem maradt közvetlen forrás arról, hogy mikor és hogyan kerültek ki a birodalmi kormányzásból. Miután a hunok uralma kiterjedt a magyar Alföldre, Valeria — nem volt ez sohasem kétséges — a fennhatóságuk és megszállásuk alá került. A kutatók azonban nagyon konkrétan fogalmaztak, amikor arról írtak, hogy milyen alkalommal adták át a hunoknak „szerződéssel" egyik vagy másik pannon tartományt. A feladat nem könnyű, amikor a császárkort le akarjuk zárni és el akarjuk különíteni a hun korszaktól. A törekvés érthető, hiszen jó néhány évtizednek a hovatartozásáról van szó, és nem mindegy, hogy a Kelet-Dunántúl meddig tartható római fennhatóság alá tartozónak. Már csak azért sem, mert Valeria hun kézre kerülése meghatározó volt Pannónia Prima sorsára nézve is. Valamiképpen ugyanis el kell döntenünk, meg kell határoznunk, hogy a római települések és temetők legkésőbbi tárgyait és jelenségeit még a tartományi időszakra, vagy már a hun megszállás idejére keltezzük-e. Ezért kerestünk olyan leleteket, tárgyakat és jelenségeket, amelyek segítségével ez a szétválasztás megtehető. A kutatás helyzetét 35 évvel ezelőtt Tomka Péter, jól látva a problémát, a következőképpen foglalta össze: 9 „egyrészt ...a római kor szakemberei a IV. sz. felé, a népvándorláskoros kutatók meg az V. század felé »húzzák az időt«, mindenki a saját kora problémáit igyekezvén vele megoldani, másrészt az is megfigyelhető, hogy bár a biztosnak hitt kronológiai helyzet nem olyan biztos, korsónk rokonainak a keltezése általában V. századi, hunkori, csak keletkezésének, illetve Pannónia területére jutásának ideje vitás". A tanulmányban most a római kor felől kísérlem meg a választóvonalat kijelölni. Bár a régészeti módszerű történetkutatás eredményeit és használhatóságát nemcsak Várady László, 10 hanem mások is esetenként szkeptikusan ítélték meg, 11 sikerült olyan következtetésre jutni, amely lehatárolja Valeria legkritikusabb utolsó évtizedét, és a Kelet-Dunántúlon választóvonalat jelent a tartományi lét és a hun megszállás között. Noha a késő római temetők záródását a leleteik túlnyomó többségének keltezhetetlensége miatt még több évtizedes pontossággal sem lehet meghatározni, 12 a sírokban mellékelt tárgyak összességét tekintve mégis döntő fontosságú eredményre lehetett jutni. 13 A késő rómaiak a halottaik mellé nem tettek olyan kerámiát, amely a besimított kerámia második, késői csoportjába tartozik. Ezért a besimított kerámiának ez a csoportja a Kelet-Dunántúlon (Valériában) nem keltezhető a római korra 14 . A kelet-dunántúli késő-római temetőkben a hun hatalom dunántúli terjeszkedésével és az alföldi barbár népcsoportok beköltözésével megszűnnek a provinciálisok temetései. A római lakosság, aki ezekben a temetőkben temette el halottait, elhagyta a lakóhelyét. Ezért azokat, az ásatásokon megfigyelt rétegeket és jelenségeket, ahol ez a kerámiafajta megtalálható, szintén nem lehet a római korra keltezni. Ez a kerámiafajta nem a római uralom utolsó évtizedét, hanem a hun-korszak kezdetét jelzi. A késő-római temetők lezárása időrendi határt, a besimított kerámia késői csoportjának a megjelenése a Kelet-Dunántúlon korszakváltást jelez. Hogy ez a korszakváltás hogyan történt: diszkontinuitást vagy átmenetet jelentett-e a lakosság életében, az további megfigyelések segítségével közelíthető meg. A 4. század máso580
