Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Tomka Gábor Egy reliefdíszes délnémet kancsó a 16. század közepéről
TOMKA G ÁBOR EG Y RE LI EFDÍSZE S DÉLNÉMET KANCS Ó A 16. SZÁZAD KÖZ EPÉRŐL Tomka Gábor EGY RELIEFDÍSZES DÉLNÉMET KANCSÓ A 16. SZÁZAD KÖZEPÉRŐL A győri Xántus János Múzeum régészeti gyűjteményében fellelhető egy szokatlanul ékes, reliefekkel és többszínű mázazással díszített, kis méretű, kissé sérült kancsó (1-7. ábra). 1 Az edény első ránézésre is teljesen idegen a kora újkori magyarországi kerámiáktól, s a délnémet reneszánsz díszkerámiákkal („Hafnerware", újabban „polychrome reliefverzierte Irdenware") mutat rokonságot. Bemutatására azért vállalkozom ehelyütt, mert a magyarországi viszonylatban nagy ritkaságnak számító tárgyra Tomka Péter hívta fel figyelmemet. Külön köszönöm szüleimnek azt a segítséget, melyet a lelőhely-azonosítás során nyújtottak. Edényünk a régészeti anyag nagy újraleltározásakor, 1953-ban kapott leltári számot. A leltárkönyvben az alábbi bejegyzés olvasható róla: 53.276.1.: Letörött peremű, törött nyakú, élesen kiugró vállú, lefelé keskenyedő talpas kancsó. Nyaktöredéken kékes máz, vállán fehér lécdísz között sárgamázas felület, 2 innen kidudorodó függ. barázdált gombdísszel, hasán 3 félovális keretben domborművű alakokkal: 1. kékmázas alapból Krisztus feltámadása; 2. és 3. zöld mázas alapból kidomborodó 2 színes alak. A talprész barna és zöldmázas. Has tetején fültöredék, belül barna mázas. M:226 mm Tá: 105 mm Győr területe. XVI. sz. Nürnbergi eredetű, Preuning mester műve. Egykori leltározója (Török Gyula?) a régészeti mellett az akkor még csak művészettörténeti módszerekkel megközelíthető kézműipar-történeti emlékanyag ismeretében is járatos lehetett, hiszen helyesen jelölte meg a tárgy eredetét. A kancsó, mint a Xántus János Múzeum régészeti törzsanyagát alkotó leletek túlnyomó többsége, a győri Bencés Rendház Régiséggyűjteményéből került állami kézbe. Különös szerencse, hogy a korábban azonosítóval nem rendelkező edény, jellegzetes megjelenése miatt könnyen felismerhető a győri főgimnázium értesítőjében évente megjelentetett gyarapodási listában. Az 1878-as kötetben ezt olvashatjuk: V77. A házi eszközök, porcellán-, kő, fémedényekhez. ....Haidinger József építésztől: majolica-utánzatu edény, a feltámadás jeleneteivel, a győri gőzfürdő-épület alapjából; (Méry 1878, 132-133.) A kancsó baluszteres formája a délnémet reneszánsz díszkerámia egyik legjellegzetesebb típusát mutatja. Nincs talpgyűrűje, mázatlan feneke a talp alján található. Az alul lendületesen kiszélesedő, enyhe körbefutó bordával tagolt talp felfelé homorú íveléssel keskenyedik, majd törés nélkül folytatódik az edény ívesen szélesedő, magasan hasasodó, vállas középső részében. A váll alatt egy fülindítás csekély maradványai figyelhetők meg. A vállnál az edény hirtelen, de nem túl erősen beszűkül, majd szintén hirtelen váltással megy át a kissé homoruan ívelt nyakba. Hasonló füles kancsók (Henkelkrüge) nagy számban ismertek a német nyelvterületről. 2 Mivel a peremkiképzés az analógiákon az edények méretétől függetlenül közel azonos, szinte biztosra vehetjük, hogy a győri kancsónak is bordákkal tagolt, világos (legvalószínűbben sárga) mázazású széles szalagpereme volt. Bár a hasonló kancsók nagyobb részének fülét rendszerint három agyaghurkából fonták össze, nem ismeretlenek az egyszerű szalagfüllel ellátott példányok sem. Kancsónk a csekély fülindítás-maradvány alapján az utóbbi csoportba tartozhatott; az edény viszonylag kis mérete indokolhatja ezt az egyszerűbb megoldást. A megmaradt töredéket vízszintesen körbefutó, fehér mázazású, plasztikusan kidomborodó applikált agyaghurkák osztják négy vízszintes sávra. A sávos felosztás a WALCHER által a nürnbergi Paul Preuning műhelyének termékeivel azonosított „klas567
