Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Takács Miklós: A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt, Árpád-kori veremházak
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐCSANAK — 1990-9I-BEN FELTÁRT, ÁRPÁD-KORI VEREMHÁZAK szorzata együttesen több, mint ötvenezer(!) variációt, pontosabban ennyi variáció elvi lehetőségét jelenti. 51 Nyilvánvaló, hogy egy ekkora halmaz nem jelentheti önálló típusok sokaságát. Akkor sem, ha az Árpád-kor négy évszázada alatt —joggal sejthetően — legalább százezres nagyságrendben épültek ilyen építmények. Az igazsághoz talán akkor járunk a legközelebb, ha a kategóriák között hierarchikus sorrendet állapítunk meg. így az első kategória, a veremház alakja ténylegesen alkalmas típusok elkülönítésére. Felfogásom szerint tehát az Árpád-kori Magyarország közrendű építészetében öt veremház-típus különíthető el: a kerek, az ovális, a négyszög, a téglalap, illetve az összetett alaprajzú. A második kategóriaként kezelt tüzelőberendezések nézetem szerint már nem egy-egy típus, hanem egy-egy altípus elkülönítésére szolgáló minőségi jellemzőként kezelendők. így, ha összekombináljuk egymással az öt alaprajzi típust és a hét tüzelőberendezés-típust összesen 35 altípust, pontosabban altípus elvi lehetőségét kapjuk. Az osztályozási szempontok harmadik-ötödik helyére kerülő minőségi jellemzők: a tüzelőberendezés helye, az oszlophelyek kiosztása, illetve a bejárat helye pedig már csak variánsok elkülönítésére alkalmasak. így az osztályozási szempontok 5 veremház-típus, 35 veremház-altípus és 52360 veremház-variáns elkülönítésére alkalmasak, de csak elvileg! Gyakorlati szinten ugyanis bizonyosan több ezer, sőt több tízezer variánssal kevesebbel érdemes számolnunk. (A kört és az oválist formázó alaprajz esetében ugyanis mintegy önmagától kiesik az oszlophely- és a bejárat-variánsok többsége.) Azaz, e ponton is visszatérünk azon megállapításhoz, hogy az itt kidolgozott osztályozási szempontrendszer nem több egy segédletnél. Egy olyan segédlet, amely elsősorban a leírás megkönnyítésére szolgál, és így egyáltalán nem alkalmas még meg nem figyelt variánsok prognosztizálására. IV. Szakirodalmi kitekintés Ha a formai-tipológiai osztályozás szempontjából vizsgáljuk a veremházakról szóló, könyvtárnyi nagyságúra növekedett szakirodalmat, két, egymással szöges ellentétben álló következtetést is levonhatunk. Megfogalmazódhat egy olyan vélemény, hogy — a közlemények, illetve a koraközépkori településrégészettel foglalkozó szakemberek számához képest — meglehetősen kevés az olyan publikáció, ahol a szerző a leletanyag rendszerezésére, és ezáltal könnyen átlátható és alkalmazható kategóriák kidolgozására törekszik. Másrészt viszont, ha az egyes közleményeket részletesen is megvizsgáljuk, be kell látnunk, hogy számos szakember alkot, illetve alkalmaz ilyen kategóriákat. Ezeket azonban a kutatók túlnyomó többsége nem szokta külön rendszerbe foglalni, vagy még kevésbé egymás után következő pontokba szedni, hanem csupán egy-egy adott telepfeltárás leleteinek a leírására, a leírás tagolására használja őket. Az összefoglalások irányába billenti az is a mérleget, hogy 2001-ben megjelent egy olyan összefoglalás, amely közvetett módon kihat az Árpád-kor értékelésére is. Szerzője a szlovák régészet egyik jeles képviselője Peter Salkovsky. 52 Ő kelet-középeurópai, jórészt Kárpát-medencei példák alapján tekinti át a népvándorlás-kori szlávok lakóházait. A továbbiakban nem ezen összefoglalás etnikai kategóriáival kívánok foglalkozni. E vonatkozásban ugyanis olyan megállapítások sorát kellene tennem és példákkal alátámasztanom, amelyek részletes kifejtése távolra vezetne dolgozatom témájától. Itt csak annyit jeleznék meg, hogy akkor járhatunk el a könyv olvasása során a leghelyesebben, ha a Kárpát-medence vagy a hozzá kapcsolódó vidékek esetében a „szláv" jelzőt a „kelet-közép-európai" kitétellel helyettesítjük. Mintegy megszabadítva ezáltal a kelet-közép-európai régió népvándorlás-kori leletanyagát attól a ballaszttól, amelyet előbb Lubor Niederle, majd pedig a sztálini Szovjetunió régészei aggattak rá, a két világháború között, illetve az 1945 utáni években. 549
