Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Takács Miklós: A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt, Árpád-kori veremházak

TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐCSANAK — 1990-91-BEN FELTÁRT, ÁRPÁD-KORI VEREMHÁZAK érintkezik egymással, az összetett alaprajz megállapításához mindenképp szükség van egy olyan metszetre, amelyből megállapítható, hogy a két részből összeálló objek­tum járószintje és betöltése is azonos. A négy egyszerű mértani idom közül a gyakorlatban a kör és az ovális, illetve a négyzet és a téglalap szétválasztása okozhat nehézségeket. Ezen felül azonban a kör és a négyszög, illetve az ovális és a téglalap közötti „határesetek" is fellelhetők a szak­irodalomban. A kör és az ovális elkülönítése során nem önmagában az szolgálhat az elkülönítés alapjául, hogy két átmérő mérhető. (Bár egy ilyen állapot a mértani érte­lemben vett kör fogalmával nem egyeztethető.) így ovális alaprajzú veremháznak gyakorlati szinten egy olyan objektum tekinthető, ahol a két átmérő közti különbség meghaladja a rövidebb oldal egy harmadát. Ahol a két átmérő közötti különbség ennél kisebb, a veremház alaprajzát körnek, kerekdednek érdemes tekinteni. Akkor is, ha íve eltér az ideálistól. A négyszög alaprajzú veremházak esetében pedig a négy­zet vagy a téglalap elkülönítését az nehezíti, hogy a „valódi", azaz a mértanilag is helyes négyzetalak rendkívül ritka. Hiszen a négyzetnek tekinthető alaprajz esetében sem szokott azonos hosszúságot kitenni a négy oldal, illetve elég gyakran nem is derékszögben találkoznak egymással a szomszédos oldalfalak. Talán a leghelyesebb oly módon eljárni, ha kimondjuk: téglalap alakúnak akkor tekinthető egy házalaprajz, ha hosszabb oldalpárjainak a hossza legalább egy harmaddal meghaladja a rövidebb oldalpár hosszát. Mégis érdemes egymástól megkülönböztetni a négyzethez és a tég­lalaphoz hasonlítani igyekvő alaprajzokat — amint erre Méri István már 1964-ben rámutatott. 35 Annak következtében, hogy e megkülönböztetést minden valószínűség szerint a veremházak egykori építői is megtették — amint ezt a téglalap alaprajzú házak tüzelőberendezéseinek a meglehetősen egységes elrendezése mutatja. (Erre alább még visszatérek.) A négyzet és a kör, illetve a téglalap és az ovális elkülöníté­sének alapjául pedig, gyakorlati szinten nem az egyes oldalak ívelt volta kell, hogy alapot szolgáltasson, hanem az, érzékelhető-e a négy sarok. Ha igen, az adott alap­rajz négyzet vagy téglalap — még akkor is, ha nemcsak egy-egy, hanem valamennyi oldala ívelt kialakítású. Ugyanígy pedig, a sarkok hiányában az adott alaprajz körként vagy oválisként értelmezendő — még akkor is, ha az adott épület gödrének vannak alig ívelt, sőt egyenes szakaszai is. Az alaprajzi kategóriákból következik, hogy az általam kidolgozott osztályozás nem alkalmas olyan, feltehetően műhelygödörként használt objektumok leírására, ahol igen sok különböző rész metsződik egymásba. Az ilyen objektumokat ugyanis nagy valószínűséggel oly módon használták, hogy bizonyos részeiket idővel betemet­ték, miközben gödrüket más pontokon tovább is ásták. így az ilyen gödrök esetében az elsődleges feladat egy jó periodizáció kidolgozása, és e munkának mindenképp meg kell előznie az alaprajz tipológiai vizsgálatát. Osztályozásom második kategóriájába a tüzelőberendezés típusa került. A tüze­lőberendezések osztályozása során is az egyszerű és könnyen átlátható kategóriák alkalmazására törekedtem. így az egyszerűbb kialakítású, valamint a kőből épített tüzelőberendezéseket két, világosan elkülönülő típussá vontam össze. Felülbírálva ezáltal az általam az 1990-es évek elején kidolgozott rendszert. Az 1990-es évek ele­jén ugyanis még nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy az alig átégett aljú gödröket ne tűzhelyként, hanem „fűtőgödörként" írjam le, 36 egy ásatási megfigyelés hangsúlyozá­sa érdekében. A gödör csekély átégettsége ugyanis talán arra is utalhat, hogy nem magában a gödörben tüzeltek, hanem ide csak máshol felmelegített kavicsokat, kőda­rabokat hordtak be. Mivel azonban a kiégett aljú gödör használatának a módja már nem a leletleírás, hanem a rekonstrukció és az értelmezés tartományába sorolható, 545

Next

/
Oldalképek
Tartalom