Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Takács Miklós: A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt, Árpád-kori veremházak
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐCSANAK — 1990-9I-BEN FELTÁRT, ÁRPÁD-KORI VEREMHÁZAK Takács Miklós A MÉNFŐCSANAK — SZELES DŰLŐI LELŐHELYEN 1990-91-BEN FELTÁRT, ÁRPÁD-KORI VEREMHÁZAK I. A dolgozat célkitűzése Dolgozatom 1 célja kettős: előbb röviden áttekintem a Ménfőcsanak-Szeles-dűlői lelőhelyen, 1990-91-ben — azaz az Ml autópálya építését megelőző feltárás során — kibontott, korai Árpád-kori veremházakat. A másik cél: e házak, valamint a szakirodalom alapján pontokba foglalni a veremházak formai osztályozását. Összeállítani egy olyan szempontrendszert, amely talán megkönnyítheti és egységesítheti a veremházak leírását. A Szeles-dűlői házak vizsgálata mellett tehát egy olyan szempontrendszer kidolgozására koncentráltam, amely — részletessége ellenére is — kellőképpen áttekinthető kell legyen ahhoz, hogy a veremházak osztályozására alkalmazhassuk. E munka eredménye, a veremházak formai osztályozása a dolgozat függelékeként kerül közlése. Áttekintésem tehát nem egy hagyományos értelemben vett anyagközlés. A jelen dolgozat keretei nem az egyes települési objektumok részletes leírására szolgálnak — e feladatot ugyanis a leendő monografikus feldolgozásnak kell ellátnia. A Ménfőcsanak-Szeles-dűlői, 1990-91-es feltárás az Ml-es autópálya Győrt elkerülő szakaszának építését megelőző leletmentés-sorozat részeként folyt. E munkálatoknak Tomka Péter volt a koordinátora, oldalán feleségével, T. Szőnyi Eszterrel. Az ásatások megindulása után Tomka Péter oly módon látta el e feladatkört, hogy közben ő maga gyakorlati szinten is részt vett egy-egy lelőhely feltárásában. Bár erről sohasem beszélt, munkatársai számára így is nyilvánvaló volt: azért (is) vállalta el nap mint nap az objektumok pontos kiterjedésének a meghatározását, vagy egy-egy bizonytalan részlet kibontását, hogy ily módon „töltekezzen fel" a kivitelezőkkel folytatott, egyes esetekben igencsak kemény tárgyalásokra. Tomka Péter tehát egy sajátos „munkaterápiát" alkalmazott. A Szeles-dűlői, és más ásatások részt vevőinek a körében közismert az, hogy kötetünk ünnepeltje a régészet tudományához milyen jól ért gyakorlati szinten is. Az tehát, milyen jól nyes és bont. így a Szeles-dűlői lelőhely igen nagy hasznát látta annak, hogy Tomka Péter a feltárásban gyakorlati szinten is részt vett. Hiszen a folyami hordalékból álló altalajban sokszor igen nehéz volt megfigyelni egy-egy objektum pontos kiterjedését. így az alább bemutatandó veremházak egy jelentős hányada is az ő keze munkája nyomán vált pontosan elemezhetővé. IL A lelőhely Az egyes háztípusok ismertetése előtt röviden szólnunk kell magáról a lelőhelyről. A Szeles-dűlő Ménfőcsanak falu csanaki részének északi szélén található, a 83-as út és a Rába folyó régi, szabályozatlan medre — a helybeliek által alkalmazott megnevezés szerint: a Holt-Marcal — között. Az 1990-91-es feltárások előtt e határrészen egy hoszszan elnyúló, illetve több kisebb, kerekded, folyami hordalékkúp állt. A Szeles-dűlői lelőhely történetéhez szervesen hozzá tartozik az, hogy nevek sokaságával illették és illetik. E sokféleség tükröződik a terület régészeti felügyeletét az ezredfordulóig ellátó győri Xántus János Múzeum adattárában is. így az 1990-91-es ásatás helye még az alábbi neveken is feltűnik: Gerencsér-földek, Győri-földek 2 , Királyszék-dűlői homokbánya 3 , Lacza-tag 4 . A dűlőneveket a győri múzeum egyes szakemberei oly módon (is) használták az 1950-es és 80-as évek között, hogy az adott lelőhely leírására alkalmazott megnevezés nemcsak az adott területre vonatkozott, hanem a szomszédos határrészekre is. Az általam használt névváltozat: a Szeles-dűlő az 1990-91-es feltáró munka előtt 537
