Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben

ARRABONA 2006. 44 / 1. TANULMÁNYOK Váczy szerint Károly hadjárata nemhogy a Rábáig, de még a Bécsi erdőig sem terjeszti ki a frankok hatalmát, a bejárt területen sehol nem marad hátra frank őrség. Károly 791 után a linzi castrumot erősíti meg, ami világos jele annak, hogy még mindig az Enns folyót tekinti határnak az avarok felé (Váczy 1971, 57, Váczy 1974, 1049. — korábbi irodalommal). Deér József,

48 és nyomában Walter Pohl

49 megengedőbb, szerintük a hadjárat eredményeként a Bécsi erdőig terjedő terület már frank fennhatóság alá került, de a háború lefolyását és kimenetelét tekintve hasonlóképpen vélekednek. Hozzájuk csatlakozik Cs. Sós Ágnes is, aki az Ann. Maximiniani adatát, miszerint „Károly [...] elment Pannóniába Omunthesthorf

on túlra..."

50 úgy értelmezi, hogy a megnevezett hely egyfajta újonnan létesült bajor-avar határpont, s valószínűleg azonos a 890ben a fuldai évkönyvben említett Omuntesperch-hel, ahol Arnulf Szvatoplukkal találkozik. A forrás ultra helymegjelölése fontos részlet, ami után kezdődik Pannónia. Ez alapján egyfajta határállomásnak tartja Deér is, ami Avaria és Pannónia között, vagyis az ő értelmezése szerint az Enns és Bécsi erdő, ill. a Bécsi erdőtől keletre fekvő terület között helyezkedik el (a helynév lokalizálásáról szóló irodalom áttekintését ld. Deér 1965, 742-744.; Lechner 1971, 332.; Cs. Sós 1973, 4-5.; Szádeczky-Kardoss 1998, 281.). A fentiekkel szemben Bóna István szerint ugyan vereséget, de nem megszégyenítőt szenvednek el az avarok a tullni síkon és a Kampnál, hiszen szerinte itt veszti életét szeptember 25-én Sintpert regensburgi püspök és Angilramm metzi érsek, Nagy Károly palotakáplánja. (Bóna 1973, 155., 159.) Majd pedig az avarok a klasszikus nomád védekezéshez, a felperzselt föld taktikájához fordulnak, kutakat és vizeket mérgeznek, élelmiszert és takarmányt pusztítanak,

51 s a sok bajt még csak fokozza az őszi esőzések során hatalmasra duzzadt folyó, lehetetlenné téve a seregrészek közötti kapcsolattartást, nem beszélve az esőzések nyomán ezrével elhulló frank lovakról, amiért „a hajdani nagy sereg gyalog vonul hazafelé". Ez tehát „Roncesvalles óta (778) a Karoling-birodalom legnagyobb, majdnem jóvátehetetlen kudarca volt; Nagy Károly katonai pályafutásának végét jelentette, soha többé nem vezetett személyesen hadat".

52 Ráadásul „a sikeres ellenállás hírére avar — szász szövetség jön létre, a szászok fellázadnak, s lemészárolják a frank helyőrségeket. A politikai következményeket tekintve 'borzalmas' 792-793-as években Károlynak a birodalom és a dinasztia puszta létéért kellett küzdenie. Az avar háború túl sokba került a frank uralkodónak". (Bóna 1984, 339-340) A forrásokban azonban egyetlen utalás sincs arra, hogy a hadjárat alatt elhunyt egyházi és világi előkelőségeket harcban ölték meg, mint ahogy arra sem, hogy az avar sáncerődök bevételekor veszítették életüket

53 — pedig a pogány avarok elleni küzdelemben meghalni mindenképpen feljegyzésre érdemes, dicsőséges tett lett volna. Lám Einhard még Nagy Károly életrajzában is felemlíti a néhány évvel később az avarok fegyverétől elveszett két frank nagyságot, a friauli Erich duxot és — az éppen emiatt később szentté avatott — Gerold praefectust {Einhardi Vita Karoli Magni c. 13 [Rau I. 182]). Az avar hadjárat idején elhunyt egyházi méltóságok halálának napja helyesen: Sintpert szeptember 29-én,

54 Angilramm október 26-án,

55 Weomad (Wiomodus) trieri püspök pedig november 8-án vagy 10-én

56 hunyt el, azaz utóbbi kettő már biztosan a visszafelé tartó úton halt meg. Közülük csak Angilramról írják meg, hogy hol is történt a haláleset: in loco, qui dicitur Asnagahunc Chunisberch.

57 S bár Bóna István szerint Angiiram nem októberben, hanem — mivel a keltezésben a római és az új keresztény kalendárium sajátosan keveredik — „Sintperttel egy időben, szeptemberben 'a hunok sáncán a Kumbergen' hal meg" (Bóna 1994, 71), a keltezéssel kapcsolatos kifogása nem talál visszhangra, Szádeczky-Kardoss Samu

58 és Walter Pohl is a viszszaúton (Pohl 1988a, 462.), azaz a frankok által már elfoglalt sáncnál bekövetkező, azaz nem erőszakos, avar fegyver általi halált valószínűsítik. 506