Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS AZ ELPUSZTULT KÉSŐ KÖZÉPKORI FALVAK MORFOLÓGIAI VARIÁCIÓI tességeit Szentkirályon lehetett megfigyelni. A lakóház mellett többnyire nem szilárd gazdasági épületek álltak, hanem egyszerű állattartó építmények (cölöpvázas istállók, karóvázas ólak) és karámok, ahol a szabad ég alatt szarvasmarhákat és juhokat tartot­tak. Ebben a korban Magyarország legjelentősebb kiviteli cikke az élő állat volt. Az Ausztriába, Dél-Németországba és Itáliába exportált szarvasmarhákat és lovakat főként az alföldi falvak és mezővárosok legelőin nevelték, majd a falupusztásodás miatt nem művelt szántóföldi területeket is legelőként hasznosították. Ennek a falutípusnak a kia­lakulásában tehát az alföldi kun lakosságnak jelentős szerepe volt, bár bizonyára hason­ló településformát hozott létre az ugyanilyen gazdálkodást folytató nem-kun népesség is. A török korban továbbélő 17. századi szentkirályi településen, Felsőszentkirályon ugyancsak ezt a településformát figyelhetjük meg. (4. ábra) Bárth János ennek a közép­kori Magyarországon gyakran előforduló faluformának a jelölésére a füzérfalu kifejezést javasolta, amelyben a házak laza sort képeznek, de rendszertelenül, különféle tájolás­sal állnak, az úthoz képest is különböző távolságra fekszenek, a telkek elkülönülése sem szembetűnő. 72 Nézetünk szerint a rendszertelenség csak látszólagos, a házak tájolása következetes, igazodik a terepviszonyokhoz, az égtájakhoz és az utcához, a telkek pedig az utca mindkét oldalán követik egymást. Éppen ezért az egy utcás szalagtelkes falu egyik középkori előzményének tartjuk, melynek szabálytalanságai abból adódnak, hogy a középkori megtelepedéskor még nem volt követendő szempont a szabályos, zárt utca­sorok kialakítása. Ez a típus térszerű kiszélesedésével a templomnál hasonlóságot mutat az orsós utcájú falu morfológiai típusával is, ami az állattartással kapcsolatos funkcioná­lis hasonlósággal is magyarázható. 73 2. Alföldi jobbágyfalu nemesi udvarházzal. Szintén az Alföldön, geomorfológiai, vízrajzi és növényzeti szempontból hasonló természeti környezetben más típusú fal­vak is álltak. Ezek szerkezete zártabb, szimmetrikusabb, a beltelkek keskenyek, a föld­birtokos nemes udvarháza a település központjában, kiemelt helyen áll. Nyársapáton igen hangsúlyos az így elfoglalt hely: a falut két részre osztó vízfolyás egyik oldalán emelkedett az udvarház, vele szemben, szintén központi helyen állt a templom, s a templom után hosszan elnyúló sorban a lakóházak, egymástól 16-24 m-re. (2. ábra)A beltelkek átlagosan valószínűleg fél jobbágytelek szélességűek voltak. 74 Az ásatási leí­rásból és az alaprajzi felmérésből csak a központi rész topográfiáját ismerjük jól, ezen világosan felismerhető a soros, vízkétparti (patak menti) falu, melynek településképén bizonyára meghatározó szerepe volt a nemesi udvarháznak. 75 Baracson szintén kie­melt helyen találjuk a nemesi udvarházat, a templom mellett, s a lakóházak a leírás szerint két sorban, egymáshoz közel épültek (10-20 m-re, ill. 50 m-re). 3. Duna-parti átmenti (útféli) hospesfalu. A Duna-parti Csőt egyházi birtokos job­bágyfaluja volt, országos főútvonal mentén épült, de a közölt adatok alapján bizony­talan, hogy az országút keresztülment-e rajta vagy mellékúttal kötötték be a főúthoz, így tehát vagy az átmenti vagy az útféli falu típusához sorolható, a templomnál levő útkereszteződésnél térszerű kiszélesedéssel és a főutcára merőlegesen egy második utca indításával. A beltelkek keskenyek (15-30 m), a házak csaknem összeépültek. 76 Az alaprajz szabályossága az utca és a telkek pontos kimérésére vall. (6. ábra) A szin­te városias beépítés a kiváltságos hospes lakosság jó vagyoni helyzetével, differenciált gazdálkodásával (szőlőművelés, ipar, kereskedelem), az árutermelésben és áruforga­lomban való intenzív részvételével magyarázható. 4. Közép-dunántúli kisnemesi utcás falu. A Bakony nyugati szegélyén, erdős domb­vidéken fekvő Sarvaly utcás-soros falu volt, kisnemesek lakták. Az utca és a teleksor nyomvonalának kijelölését, a templom elhelyezkedését alapvetően a domborzati viszonyok, a terepi adottságok határozták meg: észak felé a meredek lejtő szabta meg 371

Next

/
Oldalképek
Tartalom