Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

PÁLÓ

CZI HORVÁTH ANDRÁS AZ ELPUSZTULT KÉSŐ KÖZÉPKORI FALVAK MORFOLÓGIAI VARIÁCIÓ

I kb. 200 m. A 16. századi összeírások szerint a falu legnagyobb népessége 36 család lehetett. 1567-ben az egri püspökség urbáriumában 18 egész telkes jobbágyot, 3 zsellért, 10 kapitányt és 5 pusztatelket írtak össze. 1571-ben a szolnoki szandzsák adóösszeírásában 31 családfő szerepelt. 1587-ben az összeírok már csak 9 jobbágyot találtak Móricon, de megjegyezték, hogy korábban 26 volt. A falu valószínűleg a tizenötéves háború alatt pusztult el, 1618-ban és 1629-ben a forrásokban már pusztaként tüntetik fel. A régészeti leletek tanúsága szerint azonban a 17. század első felében a település még nem volt teljesen lakatlan.

36 Méri 21 házat talált meg és térképezett fel Móricon, de jelezte, hogy még legalább 10 ház helye ismeretlen. A telkek átlagos szélessége 70 m-re becsülhető.

37 Az ásatási alaprajzról (1. ábra) leolvasható szabályos, soros elrendezés ellenére Móric településformáját Méri nem határozta meg, mivel utcát nem tárt fel.

38 Később Holl Imre a Méri által közölt falualaprajzon a házak közötti távolságokat megfelezve rekonstruálta a telekhatárokat és a mélyedés mindkét partján, valamint a keleti házsor nyugati oldalán utcát feltételezett.

39 Ezt a rekonstrukciót azonban a terepen újabb helyszíni megfigyelés nem előzte meg, ezért nem teljesen elfogadható. Az ásatáson fel nem kutatott házak viszonylag nagy száma miatt is más telekosztással kell számolnunk. 1986-1987-ben régészeti terepbejárást végeztünk a lelőhelyen (Túrkeve 1. lelőhely), megfigyeléseinket egyeztettük Méri István lelőhelytérképével. Az északnyugati házsorban a valóságban sűrűbben álltak a házak, tehát keskenyebbek voltak a telkek. A központi mélyedés délkeleti partján levő házsorban is több házhely mutatkozott. Ugyanakkor a terepen nem sikerült megtalálnunk a település Méri által rögzített keleti szárnyát 5-6 házzal. Az valószínű, hogy kocsiút a mélyedés mindkét partján futott, bár a délkeleti parton a házak bejárata az ellenkező oldalon volt. Feltehető, hogy a keleti házsor előtt a lapos peremén, tehát a házsortól keletre volt egy út. (Holl I. rekonstrukciójának ezen a részén a telekbeosztás teljesen valószínűtlen, mert a telkek a vízjárta laposba futnak bele.) Kérdés, hogy ezeket a feltételezett — bár a közlekedés megoldása miatt valószínű — kocsiutakat felfoghatjuk-e utcának. >Saját ásatási tapasztalataink alapján igen, mivel a Duna-Tisza közi Szentkirályon hasonló településszerkezetet tártunk fel a falu tengelyében, egy mélyedés mentén húzódó kocsiúttal együtt; a mélyedést szándékosan választották ki a megtelepedéskor. Móricon a házak tájolásában mutatkozó időbeli különbségek lehetőséget kínálnak a település belső periodizációjára. Mivel a korábbi házak bejárata nyílt északkeletre, és a keleti házsorban ilyen tájolású épületeket találunk, lehetséges, hogy az első időszakban a keleti házsor és a templomtól északnyugatra fekvő néhány ház épült fel, a későbbiek során pedig beépült a hosszanti mélyedés mindkét partja. A templomtól délre halmazosodás figyelhető meg, ez nyilván a legkésőbbi állapotot tükrözi. A késő középkori Móric tehát egyutcás falu volt, az utca nem egyenes vonalvezetésű, hanem megtörik, a településkép fejlődése a halmazszerű település felé mutat.

40 A Duna-Tisza közén, a Nagykőrös közelében fekvő Nyársapát-Templomparton Bálint Alajos folytatott ásatást 1948 és 1954 között. A középkori Nyársapát az -apát helynév tanúsága szerint eredetileg apátsági birtok volt, későbbi tulajdonosa a középnemesi réteghez tartozó birtokos család, ennek familiárisai és jobbágyai lakták a falut a 15-17. században. A település soros rendszerű volt, egy vízfolyás mindkét partján húzódott. A patak északi partján egy nemesi udvarház emelkedett, mellette kétoldalt lakóházak sorakoztak. Szemben a patak másik partján állt a nyújtott félköríves szentélyű, támpilléres hajójú templom, mögötte hosszú sorban a jobbágyok házai, átlagosan egymástól 20 m-re. (2. ábra) A viszonylag keskeny telkek tehát fél jobbágytelek szélességűek lehettek. A felszíni nyomok alapján összesen 72 házhelyet lehetett meg363