Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

MOLNÁR ATTILA A HALLSTATT-KULTÚRA EMLÉKE

I A S

OKORÓ-VIDÉKEN E tanulmány megírásával nem volt több célom, mint a Sokoró-vidék Hallstatt-koráról alkotott ismereteink vázlatos összefoglalása és néhány új, a szakirodalomban nem szereplő információ közzététele. Elegendő mennyiségű adat áll rendelkezésünkre annak egyértelmű megítéléséhez, hogy a Sokoró és Sokoróalja a Hallstatt-kultúra sűrűn benépesült, gazdag hagyatékot szolgáltató területei közé tartozik. A leletek jelentős része ugyanakkor szórvány, sok a régi adat és sok a publikálaüan ásatás. Részben ennek a következménye, hogy a tanulmányban sok a bizonytalan, teljes mértékben alá nem támasztható feltevés, ezek figyelmen kívül hagyása egy kevéssé jól ismert vidéken azonban véleményem szerint hiba lenne. A jövő feladata az eddigi eredmények ismételt számbavétele, a terepbejárási anyagok tüzetes átvizsgálása, az ismert, és főként a bizonytalan lelőhelyek bejárása, intenzív terepi munka. Különös figyelmet kell fordítani a csanaki vonulat erdős területeire, ahol talán egy ma még ismeretlen magaslati teleppel számolhatunk. Jó volna bővíteni a Pannonhalmára és a Pándzsa-völgy kora vaskori topográfiájára vonatkozó ismereteinket. Fontos lenne a sokorópátkai Harangozó további kutatása, felmérése, de leginkább szondázó ásatások folytatása, kibővítve az alatta feltételezhető síkvidéki település és temető vizsgálatával. Vonatkozik ez a tényői Szárhegyre is, ha már az alatta magasodó halomsír keltezése nem lehetséges. Legfontosabb mégis a publikálatlan anyagok közlése és a bolygatott vagy bolygatás veszélyének kitett lelőhelyek szakszerű feltárása. Komoly munkát igényel tehát, hogy a Sokoró vidék Hallstattkori csoportja elfoglalja méltó helyét a Hallstatt-kultúra kutatástörténetének lapjain és hogy a környék vaskor-, de általában őskorkutatása is elérje azt a szakmai színvonalat, amit a megye római korának és népvándorlás korának kutatása már régen elért. JEGYZETEK / 1 XJM RA. 419-68 (Szőke Béla, Mithay Sándor); 427-68 (Mithay Sándor); 6-74 (Tomka Péter, Szőnyi Eszter); 59-2005 (Losonczi Máté). 2 XJM RA. 30-96, 17-97 (Tomka Péter, Tomka Gábor). 3 A Harangozó területe részben Lovászpatona határába esik. 4 A lelőhelyre vonatkozó adattári források: XJM RA. 552-69 (Szőke Béla); XJM RA. 557-69 (Gabler Dénes); XJM RA. 974-71 (Uzsoki András); XJM RA. 4-74 (Szőnyi Eszter, Tomka Péter); XJM RA. 1-2001 (Nováki Gyula); XJM RA. 553-69, 554-699, 556-69 (Mithay Sándor). 5 XJM RA. 519-69 (Nováki Gyula). 6 Köszönettel tartozom Tomka Péternek, hogy a leletanyag közlését számomra engedélyezte. 7 Az Uzsoki András által 1968-ban feltárt ménfőcsanaki objektum anyagának feldolgozása elkészült és a közeljövőben publikálásra kerül. IRODALOM CZIGÁNY 2005 Czigány Jenő: Koravaskori sírban talált súlyos gerincdeformitás. Arrabona 43/1 (2005), 67-73. CSEH 1993 Cseh János: Régészeti adatok Nagyiván község határának településtörténetéhez a középső újkőkortól a késő középkorig. In: Régészeti tanulmányok a KözépTisza-vidékről, Tiszai Téka 4-5 (1993), 113-176. 2001 Cseh János: Szkíta földművelők-állattartók településeinek régészeti nyomai a Zagyva mentén (Településtörténeti kutatások Szolnok határában 1986-1990 között). In: Havassy Péter (szerk.): Hatalmasok viadalokban. Gyulai Katalógusok 10., Gyula 2001, 79-94. 343