Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Dr. Madaras László: Griffek – indák – griffes-indás művészet (Egy öcsödi temető különleges övveretei)

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK Temetőnk első sírjait még 1986-ban tártuk fel. Ekkor egy négyhetes ásatási periódusban az 1-33. sírok kerültek kibontásra. Az ásatást 1996-97-ben folytattuk egy olasz-magyar régészeti expedíció keretében. Ebben a nápolyi egyetem Kelet-ázsiai Tanszéke és a szolnoki Damjanich János Múzeum vett részt. Olasz részről Prof. Bruno Genito, a magyar részről dr. Madaras László kandidátus vezette a feltárásokat. 1996ban a 34-52, 1997-ben 53-72. sírokat kutattuk meg. A 72 sír egy nagyobb, minden bizonnyal több száz sírós avar kori temető zárt csoportja. Maga a temető a Holt-Körös egykori magas partján fekszik a névadó kurgán, a Büdöshalom mellett (1. ábra 2.). A jelenleg három oldalról körülhatárolt temető feltárt csoportja viszonylag pontosan, jól keltezhető. Nagy bizonyossággal írhatjuk le, hogy a Tótipuszta-Igar kör Kárpát medencébe érkezésével indul a sírmező eme része, s azt is bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy ezek a sírok legkésőbb a griffes-indás kultúra első periódusában már megásásra kerültek. Ha mindezt abszolút számokkal kívánjuk meghatározni, akkor a 670/680-720 közötti időszakot jelölhetjük meg.

1 Joggal merülhet fel a kérdés, mire is alapozzuk ezt az egy-másfél generációra való leszűkített keltezést? A temetőről több közlemény is napvilágot látott, sőt legutóbb a teljes anyag elemzése is megtörtént.

2 Ráadásul ebben a viszonylag kis létszámú sírcsoportban a korszak alapkérdéseinek sokaságát is érintő megfigyeléseket tehettünk. Feltártunk fülkesírokat, melyek közül az egyikben „klasszikusan", lovával az előtér gödörben eltemetett férfi nyugodott. Övét azonban már öntött indadíszes garnitúra díszítette (32. sír). A mellette lévő 33. sírban egy aranyozott négyzet alakú véretekkel díszített vaslemez garnitúra volt, melynek poncokkal díszített lant alakú bronzcsatja gyakorta kerül elő griffes véretekkel (ebben a temetőben éppen a 60. sírban találhatunk ilyet), de nagyszíjvégét még két ezüstlemezből készítették, úgy, hogy az elő- és hátlapot egy vékony pántra forrasztották (lásd temetőtérkép). Azután találtunk olyan fülkesírokat is, amelyekből már hiányzott az állattemetés. Több sírból került elő olyan övgarnitúra (ezekre alább részletesen kitérek), melyek valamiféle ötvöstechnikai, vagy ábrázolásbeli különlegességet mutatnak (pl. 3. és 18. sír). Feltártunk egy olyan különleges tárgyat, melyet akár „sámánsüvegként" is értelmezhetünk (39. sír). A női sírok ékszerei is erre a periódusra tehetők. Akad közöttük kerek karikájú kis üvegcsüngős típus, de megtalálhatók már az ovális karikájú hasábcsüngős darabok is. A vegyes szemú gyöngysorokban már dinnyemag szemek is vannak, de ezek még a kisméretű, világoskék vagy zöld színű szemek közül valók. Ugyanakkor már feltűnik egy-egy karéjos boglár is. Erre a periódusra utalnak a kengyelek, a bronz- és vas lószerszámdíszek, a préselt rozetták, a zabiák és a két sérvkötő. A temetkezési szokások közül kiemelhetjük a lovas sírokat, valamint a teljes birkák sírba helyezését (3. és 33. sír). A tágabb környezetben a nagyszámú avar település és temető igazolja, hogy egy sűrűn lakott vidéken járunk. Elég itt utalnunk az öcsödi határ szomszédságában előkerült nagyszámú településre a szarvasi járás területéről, vagy ugyanerről a területről előkerült lovas-temetkezésekre, esetleg a szentesi Koszta József Múzeum jelentős — ám publikálatlan — avar kori temetőire. De általánosan ismert a kunszentmártoni ötvössír, vagy a „Cibakházi fejedelemasszony" néven közismert leletegyüttes is. Ez a terület az Avar Birodalom kellős közepén fekszik. Ez lehet az oka annak, hogy egy minőségi tárgyakat előállító ötvösműhely — az alábbiakban remélem azt is sikerül igazolni, hogy egy ötvös — valóságos „műalkotásaival" foglakozhatunk az alábbiakban. 316