Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Lovag Zsuzsa: Augsburgi ötvösművek erdélyi templomokban
LOVAG ZSUZSA AUGSBURGI ÖTVÖSMŰVEK ERDÉLYI TEMPLOMOKBAN Lovag Zsuzsa AUGSBURGI ÖTVÖSMŰVEK ERDÉLYI TEMPLOMOKBAN A római katolikus egyház fennállása óta legnagyobb megrendelője volt a művészi alkotások mindenféle fajtájának. Két évezredes története során felhalmozott, a történelmi események által megtizedelt műkincseiből az újabb korban bőségesen jutottak tárgyak a művészetek „templomaiba", a múzeumokba és egyéb műgyűjteményekbe, de jelentős a száma az eredeti tulajdonosnál, a templomokban, egyházi használatban maradt alkotásoknak is. Paradox módon ezek a legkevésbé ismert részei a liturgia számára létrehozott tárgyaknak. Ezt felismerve hozta létre 1995-ben a Vatikán az Egyházi Kultúrjavak Pápai Bizottságát, amelynek 1999-ben kiadott körlevele hangsúlyozza, hogy a hatalmas kulturális örökség megőrzésének elsőrendű feltétele annak megismerése. 1 Ritkaság, hogy valamiben előbbre járjunk a nemzetközi kezdeményezéseknél, de tény, hogy a magyar Országos Katolikus Gyűjteményi Központ már az 1970-es évek elején megkezdte az egyházi tulajdonban lévő műtárgyak összeírását. Felkérésére a Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum néhány — ma már jórészt nyugdíjas — munkatársával azóta folytatjuk ezt a munkát. 2 Az elsősorban műtárgyvédelmi szempontból rendkívül fontos és szükséges országos adatgyűjtés különböző okokból meglehetősen lassan halad, eddig csupán egyetlen — a szombathelyi — egyházmegye felmérése készült el teljesen. A Gyulafehérvári Érsekség a magyarországi példára 1999-ben kezdett hasonló felmérésbe. Műemlékes építészmérnök munkatársuk a budapesti Kulturális Örökség Minisztériumtól nyert pályázati pénzből szervezte meg az egyházmegye templomaiban őrzött műkincsek összeírását. A résztvevők azonosak, s bár a munka feltételei és nehézségei hasonlóak az itthoniakhoz, az eddig közel 250 templommal az egyházmegye túlnyomó részében elvégeztük a leltározást. 3 Az összeírás elsőrendű célja az egyház művészeti örökségének — első ízben történő — számbavételével annak megőrzése, egy belső központi nyilvántartás felállítása. A tárgyak publikálásától általában megtartóztattuk magunkat, eddig egyetlen rövid összefoglalás látott napvilágot. 4 A megjelenése óta eltelt több mint két évtized azonban megerősítette azt a sejtésünket, hogy az őrzési helyek nyilvánosságra kerülésének esetleges veszélyével szemben a tárgyak ismertté válása inkább növeli védettségüket. A továbbiakban az erdélyi templomokban őrzött tárgyak közül csupán néhány 18. századi augsburgi ötvösmunkát mutatok be. Az erdélyi anyagban a legtöbb tárggyal Franz Ignaz Berdolt szerepel. 5 Születési ideje ismeretlen, Augsburgban lett mester 1710-ben. 1723-24-ben a céh elöljárója volt, 1762-ben halt meg. Az augsburgi ötvösség monográfusa, Helmut Seling öt művét ismerteti, két ékkövekkel, gyöngyökkel díszített úrmutatót az osnabrücki dómkincstárból, ill. a landshuti egykori jezsuita kolostorból, a müncheni Schatzkammer der Residenz misekanna készletét, egy nagyméretű ezüst Szűz Mária szobrot Ellwangenből és egy, a műkereskedelemben felbukkant angyalpár figurát. 6 Magyarországon eddig három további munkáját ismerjük, a Vas megyei Vépen egy sima, egyszerű kelyhet és egy áttört kosarú, talpán domborított angyalfejekkel díszített cibóriumot 7 valamint egy kelyhet az esztergomi főegyházmegye területéről. 8 Erdélyben három úrmutatóját, egy kelyhét és egy cibóriumát írtuk össze. Érintetlen, igen jó állapotban van a sepsiszentgyörgyi plébániatemplom úrmutatója, amely — hitelesítő jegye szerint — az 1729-30-as években készült. 9 Szerényebb díszítésű, mint a Seling által említett két, ékkövekkel és gyöngyökkel díszített úrmutató, de jól mutatja Berdolt mester és általában az augsburgi ötvösművek magas színvo263
