Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Langó Péter–Mende Balázs: Honfoglalás kori sírok Enesén

ARRABONA 2006. 44/ 1. TANULMÁNYOK 1. sír: Az 1944-ben előkerült sírból nem maradtak meg emlékek. A beszámolók alapján a megmaradt állkapocstöredékek mellett talált „fém kapcsok" valószínűleg hajkarikák lehettek. 2. sír: Az emésztőgödör ásásakor előkerült lovas sír mélysége: 30-50 cm volt, tájolása: Ny-K. A bolygatott sírból leletek nem maradtak meg. 3. sír: Az 1971-ben megbolygatott sír tájolása: Ny-K, mélysége: 90 cm. A bolygatott sírból egy veret került a múzeumba. Melléklet: 1. Kopott felületű, aranyozott ezüst négyzetes veret, a hátán négy visszahajlított felforrasztott bronz füllel (XJM ltsz. 72.15.1.). A veret mérete: 2,57 cm x 2,6 cm vastagsága: 0,1 cm. Súlya: 3,4 g. (8. ábra; 9. ábra 1.) 4. sír: Botka László elmondása szerint az 1990-es évek elején, amikor a házuk melléképülete alá egy pincét építettek, különböző csontmaradványokat (a tulajdonos visszaemlékezései szerint többek közt lócsontokat) és közelebbről meg nem figyelt fémtárgyakat leltek, melyek elvesztek. 5. sír: A 2002-ben folytatott hitelesítő feltárás során az első szelvényben, az 1971ben helyszínelt sírtól 5 méterre délre találtunk egy újabb temetkezést. A sír hossza: 250 cm, mélysége: 92 cm. A sírgödör: téglalap alakú, lekerekített formájú volt. A csontváz tájolása: NY-K, a váz hossza: 167 cm, az eltemetett személy kora: adultus/maturus, a halott neme: nő. Háton fekvő, nyújtott testtartású váz. A csontváz jelentős része bolygatott, s a bolygatás nyomán a koponya, valamint a medence, illetve a medence felett előkerült csontok nem maradtak eredeti helyzetben. Az egyik medencelapát, illetve a két lábszár in situ állapotban volt. A bolygatás idejét, illetve a sír pontos korát a leletanyag hiányában nehéz megállapítani, azonban a váz tájolása és a sírnak korábbi temetkezésekhez viszonyított helyzete alapján nagy valószínűséggel a 10. századi temetőrészhez tartozhatott.

6 Melléklet nem került elő. (4-7. ábra) A feltárás során további sírok nem kerültek elő, esetleges további in situ temetkezések talán még a telek délkeleti részében lehetnek, ahol nem végezhettünk feltárást. 5. A négyzetes veret értékelése Az Enesén talált aranyozott ezüstveret erősen kopott. Az öntött középpontos veretnél a bemélyített ívelt szárú rombusz alakú középső rész felől a sarkok felé egyegy rombusz (árpaszem) alakú, levelet formázó minta mutat. A sarkoknál az árpaszem alakú dísz két oldalán, közvetlenül a minta két rövidebb oldala mellett, egy-egy koncentrikus körökből álló díszítés látható. A rombusz alakú középpontos dísz oldalai a külső kördíszekkel megegyező ívet rajzolnak ki. A vereten kialakított minta mélyebb részeit aranyozták, amelynek a nyomai ma már csak egyes részeken figyelhetők meg. A veret egyik sarka behajlott, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy ez a sérülés a használat időszakában, vagy a megtalálás során történt-e. A veret hátlapjára négy elhegyesedő végű bronzszeget forrasztottak, melyeket behajlítottak, így alakítva ki a veret felszerelésére szolgáló lyukakat, amelyeken keresztül fonállal felvarrhatták a tárgyat. Az egyik visszahajlított szeg mára letört. (8. ábra; 9. ábra 2.) A honfoglalás kori négyzetes véreteket legrészletesebben Horváth Ciprián foglalta össze (Horváth 2004). Vizsgálatai alapján tisztázódott, hogy a verettípus „többsége a 10. századra datálható", azonban „kisebb számban, talán másodlagosan felhasználva még a 11. század elején is használatban maradhattak" (Horváth 2004, 161). Ilyen veretet az összefoglalás szerzője nem ismert a közölt leletanyag alapján a Kisalföldről (Horváth 2004,161.), így ez a tárgy az első ilyen darabnak tekinthető a vizsgált területről. A hite232