Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Eszt Ágnes: „Markalf hazája...” Újabb régészeti kutatások a mosoni ispáni központban

ÁSZT ÁGNES ,MARKALF HAZÁJA.." ÚJABB RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A MOSOM... A Magyar Királyság területéről eddig nem ismerünk publikált analógiát, és bár a zoomorfikus kerámia-aquamanilék egész Európában előfordulnak a 12-15. században, igen ritkák (hiszen inkább reprezentatívabb fémvariánsaik terjedtek el) és nagy formai variabilitást mutatnak. A leletanyag további elemeit

66 az alábbi adatsorokkal szemléltetjük: Soproni u. 12. leletanyag anyagösszetételének megoszlása: Kerámia 80,6 % Vas 19,4 % A tárgytípusok szerinti megoszlása: Fazék 29,8 % Bogrács 8,8 % Bögre 3,5 % Pohár 1,8 % Fedő 14% Aquamanile 1,8 % Korsó/kancsó 10,5 % Hombár 1,8 % Kályhacsempe 7% Sarkantyú 5,3 % Lópatkó 1,8 % Lóvakaró 1,8 % Vasszeg 10,5 % „Vastárgy" 1,8 % A kerámialeletek kiégetési technikái szerint: Redukált 52 % Oxidált 28 % Neutrális 20 % A kerámialeletek származása szerint: Helyi 84 % Import 16 % A leletanyagunk (6-8. ábra) hasonló arányt mutat, mint az Iskola u.-i anyag, előkerülési helyük között 2-300 méter a távolság. Bár a telek a váron kívül fekszik, a leletanyag egy része nyilván a várbelsőből származik. Ez a fent bemutatott aquamanile-töredék esetén egészen bizonyosan állítható. A leletanyag zömét — mint minden középkori ásatáson — a kerámia alkotja. 12/13. századi kerámialeleteinken belül a reprezentativitást unikális leletünk mellett az asztali edények nagy aránya, a jó minőségű redukált égetési technika, valamint a többféle típusú ausztriai import edény (hombár, fazék, füles fazék, kancsó) együttese határozza meg. Edényeink között kis arányban fordulnak elő a szabad tűzhelyre való cserépbográcsok, ám jellemző, hogy a darabok zöme díszített, s kiemelendően az egyik töredék a belső felületén. A diagramokban szereplő kályhacsempe-töredékek a 14/15. századból valók, az elpusztult vár sáncain és környékén kialakult település 15