Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Garam Éva: Virágos palmetták és félpalmetták
GARAM ÉVA _ VIRAG OS PALM ETTÁK ÉS FEL PALMETTÁK Garam Eva VIRÁGOS PALMETTÁK ÉS FÉLPALMETTÁK Adatok az adai ezüsttálka keltezéséhez 1 Az adai ezüsttálka (1. ábra 1-2) (Nagy 1972, 111-114.; Szekeres 1971, 84.; Bóna 1984, 244.; László-Rácz 1977, 147.; Werner 1986, 37.; Bálint 1989, 125.) fülének vésett-poncolt díszítése, a felületbe gyengén vésett poncolt hátterű felpalmetta, nem ismeretlen az avar kori fémművességi kör technikai fogásai és motívumai között. Ez a díszítési mód általános a 8. század végén - 9. század elején, az avar időszak politikai értelemben vett utolsó évtizedeiben. Öntött bronz övdíszeket, dobozboglár oldalakat, öntött lószerszámvereteket, falerákat egyaránt díszítettek a matt felületbe enyhén vésett palmettákkal. A díszítmények hátterét kerek végű poncokkal ütögették be, kiemelve így a lazaívű, tekergő palmetta díszt. Az avar kori régészeti hagyatékban ezzel a díszítési móddal azonban már általánossá válása előtt jóval korábban is találkozunk. A leveles indáknak, palmettáknak két alaptípusát különböztethetjük meg. Átbújó indás, széthajló levelű virágos palmetta A Kiskőrös-vágóhídi, kirablottságában is egyedülállóan gazdag temető IX. bolygatott sírjában megmaradt egy kettőslemezű, oldalpántos ezüst nagyszíjvég, amelynek alsó vége kissé kiszélesedik, alja csúcsosan ívelt (László 1955, Pl. VIII. 1). Ez jellegzetes közép avar kori forma, hasonló szalagfonatos ill. díszítetlen lemez nagyszíjvégek vannak az alattyáni temető 185. és 617. sírjában (Kovrig 1963, 257., Taf. LI, LH). Jobbra-balra hajló, egymáson átbújó indákon széthajló levelű, virágos palmetták díszítik a kiskőrösi szíj vég elő- és hátlapját, az előlapon öt, a hátlapon hét mintasorban (2. ábra 1). A biztos kézzel vésett művészi minta hátterét apró kerek poncok töltik ki. A keskeny oldalpántokon vonalkakkal összekötött bevésett pontkörök sora. A szíjvég felső részén keskeny szalagpánt, lejjebb két szegecs a szíj beerősítésére. A kiskőrösi vésett-poncolt díszítésű szíjvég mintája egyedülállónak látszik abban az időszakban, amelyre a temető keltezhető, és úgy tűnik nincs kapcsolata a későbbi hasonló technikával díszített nagyszámú tárggyal. Röviden vizsgáljuk meg a szíjvég leletkörét. A Kiskőrös-vágóhídi temető (László 1955) sokat idézett aranyleleteiről, elsősorban az almandin köves, aranycsüngős ékszergallérról híres. Sokat idézettek az I/B sír Bócsa-típusú korongos arany öweretei, a sír talpas ezüst pohara és aranyveretes szablyája, a XVIII. sír kerekfüles ezüst korsója és a XXIII. sír ékkőbetétes arany lemez kisszíjvége is. Ezek a tárgyak az Ozora-Igar-Dunapentele lelethorizont, az ú. n. középavar időszak vezérleletei közé tartoznak, Ozora és Gyenesdiás éremleletei segítségével a 7. század utolsó harmadára keltezhetők. A Kiskőrös-vágóhídi temető feltárt 75 sírja azonban — amint ezt már László Gyula megállapította (László 1955, 38-52.) — korábbi és későbbi sírcsoportokra oszlik. A temető idősebb leleteinek/sírjainak csoportját a fentebb idézett tárgyak és körük alkotják. Ezeknél fiatalabb, a 8. század elején is használatos leleteket tartalmazó sírokból származik a vésett-poncolt díszű nagyszíjvég, a háztetőalakú arany varkocsszorító, a gyöngyös arany és bronz fülbevaló, a vésett szalagfonatos ezüst lemez nagyszíjvég és a bronz lemeztestú csat (IX, XI, XVII, XXIII. XXVII. és XLII. sír). Témánk szempontjából a XI. bolygatott sírban talált arany varkocsszorító fontos. Korábban nem tűnt fel számomra, hogy ez a gyöngysor kereteléses példány anyagban, technikában, művészi kivitelben mily kitűnő párhuzama az ugyancsak a 8. század elejére keltezhető, Tabról származó karikacsüngős bújtatónak (Garam 1984, 5-6. ábra). H. Tóth E. szerint a tabi 151
