Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Egry Ildikó: Egy újkőkori zoomorf edény Mosonszentmiklós – Egyéni földekről
EGRY IL DIKÓ EGY ÚJKŐKQRI ZOOMORF EDÉNY MOSONSZENTMIKLÓS — EGYÉNI FÖLDEKRŐL Egry Ildikó EGY ÚJKŐKORI ZOOMORF EDÉNY MOSONSZENTMIKLÓS — EGYÉNI FÖLDEKRŐL 1993-ban az Ml Autópálya építését megelőző régészeti feltárások során Mosonszentmiklós határában, az „Egyéni földek" lelőhelyen egy újkőkori, a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájához tartozó falu került elő. (1. ábra) Az autópálya nyomvonalában 6,5 hektár területet tártunk fel. (Egry 2000) Az egymás után előbukkanó, csaknem pontosan E-D tájolású, oszlopszerkezetes hosszúházak közötti területeken szabálytalan körvonalú gödrök, szabadtéri kemencék voltak, ugyanakkor az épületek alapterületén belül, a házak szerkezetéhez tartozó oszlopgödrök között általában nem találtunk gödröt vagy más objektumot. Egy esetben azonban, a 97/108 sz. ház ÉNy-i sarkában egy 3 m átmérőjű, a D-i oldalán lépcsőzetesen mélyülő, a jelenlegi talajszinttől -140 cm, a humuszolás szintjétől pedig -74 cm mélységig beásott, négyszögletesen kialakított gödröt bontottunk ki. (2. ábra 1.) A homokos altalajba ásott objektum négyszögletes aljának teljes területén 8-10 cm vastag, feketésbarna kitöltődés volt megfigyelhető, ami talán egy deszka padozat nyoma lehetett. A fekete sáv fölött a ház omladékával, paticstörmelékkel keveredett humusz betöltődés volt, melybe a nagyobb paticsdarabok mellett két őrlőkő töredéke is belekeveredett. A „lejárathoz" kapcsolódó részen, a gödör kiöblösödő oldalában találtuk azt a különleges edényt, amely most bemutatásra kerül. (2. ábra 2.) A mosonszentmiklósi zoomorf edény A neolitikum településeinek feltárása során ritkán kerül elő gödörből nagyobb, ép tárgy. Bizonyára most sem volt véletlen, hogy ez a darab eredetileg egészben maradt a gödör szegletében, bár a feltárás során a föld súlyától összenyomódva, számos apró darabban gyűjtöttük össze. 1 Valószínű, hogy a lakóháznak az északi, leghátsó sarka volt az a bensőséges terület, ahol olyan szertartásokat végeztek, melyeknek kelléke volt a mitikus madárlényt formázó edény. A homokkal soványított, nagyon vékony falú, kívül-belül világos szürke színű, jól kiégetett edény teste gömbölyded formájú, hengeresen kialakított szájnyílása egyben az állatalak nyakát és fejét is jelképezi. Az edénytest mindkét oldalán egy-egy, egymással nem teljesen szimmetrikusan elhelyezkedő, vízszintesen összenyomott, peremén apró irdalásokkal díszített, szárnyforma rátét van. Az enyhén ívelt, lapos háttal kialakított test hátsó végén félkörben összenyomott és kissé felfelé álló, közepén apró lyukkal átfúrt farok található. A zoomorf, ezen belül leginkább madárra hasonlító edény négy rövid, felületén díszítetlen lábon áll. A hengeres kiöntőnyílás szemközti részén bekarcolt arc több szempontból is érdekes. Antropomorf jellegét főként az agyagból kialakított rátett fülek és orr, valamint az apró plasztikus szemek és vízszintesen bekarcolt száj erőteljes kihangsúlyozása adja. Nem hiányzik az arcot keretező, kettős vonallal bekarcolt M motívum sem, melyet a vonaldíszes kultúrák emberábrázolásában a nőiség erősen stilizált megjelenítésének értelmeztek. (Pavlü 1966, Raczky-Anders, 2003, 167-182.) Jelen esetben kifejezetten nemre utaló sajátosságok az edényen nem figyelhetők meg. Az edénytest mindkét oldalát az arcábrázolástól induló, a test oldalán vízszintesen bekarcolt, párhuzamos hullámvonalakkal díszítették. Az edény hátrészén hosszában, az edény peremétől a farokig hullámvonal köteg fut végig, ebből függőlegesen induló, ugyancsak egymással párhuzamos hullámvonalak tartanak a szárnyakig. Több kutató szerint az arcos edények M vonal alatti oldalain megjelenő bekarcolt hullámvonalak a szőrzet, szakáll jelzésére szolgáltak. (Kalicz-Koós 2003, 20.) A 127
