Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Bíró Szilvia: Temetkezési rítusok a győri Vagongyár (Homokgödrök) római temetőjében
BÍRÓ SZILVIA TEMETKEZÉSI RÍ T USOK A G YŐRI VA GONGYÁR RÓMAI TEME TŐJÉBEN Bíró Szilvia TEMETKEZÉSI RÍTUSOK A GYŐRI VAGONGYÁR (HOMOKGÖDRÖK) RÓMAI TEMETŐJÉBEN A régészeti szakirodalomban régóta ismert Homokgödri római temető (Szőnyi 1976) területén 2004-2005-ben megelőző ásatások folytak Tomka Péter és Szőnyi Eszter vezetésével. 1 A feltárások során római sírok, valószínűleg sírokhoz tartozó árokkeretek, valamint egy többperiódusú középkori település részletei kerültek elő. A területen a legkorábbi periódust azon négyszögletes árokkeretek alkották, amelyeknek mindenhol csak a legalját tudtuk megfigyelni (1. ábra). Átlagos mélységük 10 cm volt, így sajnos a belőlük előkerült leletanyag is minimális. Az árkokat sírkerítő árkokként határoztunk meg, noha két kivételtől eltekintve az árkokon belül nem találtunk sírokat. Két tájolást lehet megfigyelni: a terület északi felén a keretek tengelye nagyjából északnyugat-délkelet irányba esik, bejáratuk — ahol megfigyelhető volt — délkelet felé néz; ezzel szemben a déli oldalon tengelyük észak-déli tájolású, déli bejárattal. Méretük változatos, hosszuk 4-9 méter között változik, átlagosan 6-7 méter. Hasonló árokkeretekkel találkozhatunk a hegyeshalmi temetőben, ahol az előzetes beszámoló szerint 21 kerítőárkot vagy annak töredékét tártak fel, de ebből mindössze csak nyolcnál találták meg a hozzátartozó sírt (Figler-Vaday 1998). Valószínűnek tartjuk, hogy az árokkereteinkhez tartozó sírokat az árkoknál sekélyebbre ásták, esetleg kisebb halommal is befedték, ezek a folyamatos bolygatások áldozatai lettek. Ezt támasztják alá egy 2005-ös belvárosi ásatás megfigyelései is. A Rákóczi u. 34. szám alatt egy helyben égetett sír maradványai kerültek a felszínre. A hamvakat urnában összegyűjtve az égetőhelybe ásták el, majd az egész fölé földhalmot húztak. A sír mellett egy árok kis szakasza került elő, amelyről a rétegtani megfigyelések alapján elképzelhető, hogy a sírt kerítő árok lehetett, az égetési terület magassága és az árok alja közötti magasságkülönbség 40 cm volt. Visszatérve a vagongyári árokkeretekhez, sajnos keltezni sem tudjuk őket pontosabban annál, mint hogy az alább bemutatott síroknál korábbiak, vagy egy részükkel egyidősek. A betöltődésükben levő néhány apró római kerámiatöredék kora római. Több későbbi hamvasztásos sír esetében megfigyelhettük, hogy a sírok megásásakor a felszínen még biztosan látszottak az árkok, nem töltődtek be teljesen. Egyrészt a sírok tájolása megegyezik a keretekkel, másrészt feltártunk egy olyan sírt, amely teljes egészében egy árkon volt, továbbá egy másikat, amelyik kereszt alakjának egyik ága pontosan egy korábbi árok felett húzódott (Bíró 2005). Összesen hatvanhat temetkezés került feltárásra. Legáltalánosabb sírtípusunk a kitapasztott, kiégetett oldalfalú szórthamvas sír. Az összes sír majdnem fele tartozik ide, mintegy 31 temetkezés. A négyszögletes sírgödröt agyaggal kitapasztották, majd kiégették. Két sírnál az alján is találtunk letapasztást. Egy esetben megfigyelhető volt, hogy a tapasztást valamilyen íves szerszámmal vitték fel a sírfalra, mivel a falon félköríves lenyomatokat figyelhettünk meg. A sírgödröknek legfeljebb csak az alsó 2025 centimétere maradt meg, egy esetben sikerült megfigyelni, hogy a sír oldalfalát lépcsősen alakították ki: e temetkezésnek 30 cm magasan tölcséresen kiszélesedik az oldala (2. ábra A). A helyszíni megfigyelések szerint a sírok kiégetése valószínűleg még a hamvak és mellékletek behelyezése előtt történt. Hogy efelől megbizonyosodjunk, 2005 júliusában próbagödröket ástunk, amelyeket agyaggal kitapasztottunk, majd a gödörben kisebb máglyát gyújtottunk. Sajnos kísérletünket elmosta az eső, de a sírgödörbe rakott tűz mintegy három óráig így is égett. A kitapasztott sírfalak nagyjából ekkor kezdtek el rózsaszínes árnyalatot ölteni, tehát a tapasztás vörösre égetéséhez ennél jóval több idő és nagyobb hő kellett volna. 111
