Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)
Tanulmányok - Tari Lujza: Kisfaludy Károly korának zenéje verseinek kortárs megzenésítései alapján
TARI LUJZA KISFALUDY KAR OLY KOR. ANAK ZENÉJE ... katonai formájának, hol pedig mindenestül idegen importnak" gondolták.^s Szembetűnő új vonás volt, „hogy a magasabb, műveltebb középnemesi és >>új« főnemesi köröket igen magas zenekultúra kezdte jellemezni. Ugyanarról a viszonylag keskeny rétegről volt itt szó, amely a felvilágosodással barátkozott. Sőt nemegyszer ugyanazon személyekről is."39 E zene formálódásához a hangszeres zenei hagyományon és a közvetlen tánc-kapcsolaton (toborzás) kívül hozzájárult az énekes zene alakulása is. A török után a várakból és városokból kiszorult magyar zene a főúri rezidenciákon kívül a református kollégiumokban talált menedéket. A kollégiumok a diákokon keresztül egyrészt felszívták a falu és kisváros dalait, másrészt a nyugatról beáramló dalokat. E diákos, népies műdalköltészet új formákat hozott létre, szekvenciákkal, ismétlésekkel, sajátos ritmuselemekkel, melyek összességükben mind hatással voltak népzenénk, népies műzenénk illetve bizonyos szempontból a verbunkos névvel illetett zene fejlődésére. A Kisfaludy Károly születése körüli időkben világi zenénkben háromféle daltípus voltjellemző: 1. népdal: Bár a népdalgyűjtés kezdetei erre az időre esnek, s egy-egy népdal is meg-megjelenik már a XVIII. század végén, majd a XIX. század elején - különösen a Kazinczy jellemzése szerinti „bajszos, csombókos magyarság"-ot képviselő Pálóczi Horváth Ádám „Ó és új" énekei közt és egyéb kéziratos kottákban -, tényleges megismerésére Bartók Béla és Kodály Zoltán XX. századi fellépéséig nem kerül sor; 2. népies jellegű dalkészlet, mely jellemzően az átlagos literátus-félnépi rétegek énekkincse; 3. műdal, mely két típusra oszlik: magyarosnak szánt műdalra, mely ezidőtájt az énekelt verbunkos, valamint a kor uralkodó zenei stflusában, a bécsi klaszszikus zenei stílusban fogant műdalra. Ilyen dalokat többek közt „Az idegenből lett középosztály régi hazája dalaiból hozhatott magával, s azokat a meghonosult nemzedék már magyarul énekelhette... A művelt osztály a XVIII. sz. óta német dallamok tömegét fogadta be és termelt hasonlókat azok szellemében...." - írta Kodály Zoltán a népi kölcsönhatások kérdését vizsgálva.^o A felsorolt ének-fajtákról tájékoztatnak a pataki melodiáriumok,4i külföldi adatok,42 itthon vagy külföldön megjelent kották (pl. Márton András kiadásai Bécsben), a XIX. századi hazai kéziratos énekeskönyvek, továbbá a recens népzenei hagyomány. Kezdjük egy példa erejéig a népdallal. Népdalaink közül a napóleoni háborúk nyomát őrzi a Romániai magyar népdalok gyűjteményben közölt El kell menni, nincs mit tenni kezdetű népdal (223. sz.), mel)mek 2. versszaka így szól: Megverték mán a dobot. Viszik a magyar fiakot. Viszik, viszik messzire, Franciaország szélire. E szövegt a helybeli „hagyomány szerint a Napóleon elleni hadjáratba induló székelyek énekelték a XVIII. sz. utolsó évtizedeiben."43 89
