Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)
Tanulmányok - Kerényi Ferenc: A magyar romantika néhány kérdéséről
KERENYI FERENC A MAGYAR. R OMANTIKA NEHANY KÉRDÉSÉRŐL mai állása szerint egyik forrása lett a Csongor és Tünde Tudós-monológjainak.^4 Ugyanez áll az 1822-ban elhunyt Verseghy Ferenc posztumusz megjelent (1824), a verset és a prózát elegyítő művére, A teremtés képére, amely viszont az Ej monológjához kínálhatott adalékokat Vörösmartynak. Pedig a romantika minőségelvét türelmetlenül képviselő fiatalok számára még a megemlékezés kegyeletes gesztusa sem volt elfogadható, hiszen - Bajza szavával - „oly silányul van írva, hogy az Aurorában hat lapra kár volt méltatni."^^ De arra is akad példa, hogy Kisfaludy a megújított nyelv kérdésében szintén taktikázásra kényszerült. 1823-ban jelent meg Schedel Ferenc fordítása, Schiller Haramiák c. drámájának magyar szövege. Halmozott neologizmusai olyan visszatetszést keltettek, hogy névváltoztatása is ennek kapcsán került előtérbe. Kisfaludy xéniát írva csóválta meg fejét, de ő nem a nyelvújítási fordulatokat tartotta soknak, hanem - legalább annyira — a fordító német anyanyelvéből (is) következő, általa kiemelt és tollhegyre tűzött germanizmusokat: Messze menelt Múzsád; magyarul is németet írtál: Ach, tán szellemi lágy ßote kerengni csinált?^^ Igazi meggyőződésének tettre váltása e téren is összefüggött az Aurora tulajdonjogának kérdésével. Néhány hónappal azelőtt, hogy magához váltotta a zsebkönyvet, 1823 novemberében Toldy már Kisfaludy vonatkozó döntését tudathatta Bajzával: „... elvégezte, hogy (...) önmunkáiba se lesznek takarékosan hintegetve a neologizmusok; s evvel még azt akarja kimutatni, hogy a neologonok fel nem hagynak útjokról..."i7 Az említett Kisfaludy-Vörösmarty kapcsolatfelvétel a figyelem előterébe emeli az irodalmi népiesség kérdését, amelynek helyét a XX. század irodalomtörténete a romantikán kívül, sőt olykor annak ellenében határozta meg. A „lírai realizmus" (Szerb Antaltól Horváth Jánoson át Pándi Pálig) nagy karriert futott be, ideológiáktól függetlenül. Szerves része lett Horváth János „nemzeti klasszicizmus"elméletének, amely az 1772, Bessenyei György fellépése és az 1882, Arany János halála közötti 110 évet fogta át, és amelynek a romantika középső periódusát adta (Berzsenyitől Vörösmartyig), hogy azután az új magyar irodalom Arany lírájában és verses epikájában, Kemény Zsigmond regényeiben. Gyulai Pál kritikusi működésében mutassa fel legfőbb értékeit. A Gyulai-tanítvány Horváth Jánostól ez nem is volt igazán meglepő, ám a lírai realizmust a marxizmus szintén átvette, hiszen az jól beleillett a romantikát antirealistának bélyegző címkézésébe és megfelelt Lukács György közismerten romantika-ellenes felfogásának is.i^ Valójában a népiesség a romantika keretein beiüi jelentkezett, ami magyarázatot ad arra, miért találkozunk e törekvéssel az Aurora minden számottevő tagjánál. A magyar nyelv múltjának (éppen megújítása érdekében történő) tanulmányozása, a nemzeti történelem cicerói felfogása („Testis temporum, magister vitae" - Az idők tanúja, az élet tanítómestere) - akár a német romantikában - a régi == népi formula alapján elvezetett a népköltészet gyűjtéséhez, amelynek szemléletmódja, képalkotása tökéletesen megfelelt a romantika eredetiség-követelményeinek. „Kisfaludy népdalai igen szépek. Bennek minden megvan, aminek csak resultálnia [következnie] lehet egy oly stúdiumból, mely a magyar népdalokat mint követésre méltó példányokat tartja szem előtt." - írta Bajza 1828-ban Toldynak. Az ő szeme előtt német esztétikai példa lebegett, Goethe „művészi népdalai"-ban.i9 Kölcsey önéletrajzában 1818 és 1823 között jelölte meg azt a periódust, amikor szatmárcsekei magányában „a parasztdal tónját" próbálgatta. 25
