Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Fried István: Kisfaludy Károly „irodalompolitiká”-ja

FRIED ISTVÁN KISFALUDY KAROLY „IR0DA1,0MP0LITÍKA"-JA hogy ezek a dalok megzenésítve széles körben váltak ismertté, népszerűvé, még az 1840-es esztendőkben sem mentek ki a divatból, színművei pedig még a legújabb időkben is meg-megjelennek (olykor zenés vígjátékként) a magyar színpadon. A magam részéről írásom címével jeleztem, hogy a számomra vitathatatlan fejlődéstörténeti értékei mellett hol látom Kisfaludy Károly fő érdemét. Irodalompolitikusként nevezem itt meg tevékenysége egyik fontos formáját, méghozzá abban az értelemben, hogy elmozdítván az irodalmi művet a közvetlen és felszínes didakszistól, a nemzeti mozgalom „holdudvará"-ban tartja, megőrizvén az irodalmi és az esztétikai érték és „tendencia" autonómiáját. S bár generációs ellentétet vígjátékba foglaló művei régebbi és újabb dichotómiájára építenek, teszik ezt olyképpen, hogy dramaturgiájukkal áttetszeni engedik a hagyománytörténés legérté3. kép Schärmer Márton-Axmann József: Az Aurora címlapelőzéke Aurora jelképes alakjával kesébb elemeit, Molière-t és Goldonit, mindamellett, hogy a Magyarországon sokáig népszerű, ügyes dramatikus Kotzebue szintén ott rejtőzik a háttéranyagban. A megjelenített társasélet révén a szólás és érzés műveltebb megnyilatkozására nevelés nyilatkozik meg. S minden egy később széchenyiánusnak nevezhető társadalmi gondolkodás jegyében fogalmazódik meg. Hogy irodalmi/közéleti terveit Kisfaludy realizálhassa, le kellett számolnia Kazinczy elgondolásaival, mindazzal, ami szorosabban a Kazinczy-korhoz fűzhetné, hangsúlyosan fővárosi íróvá/szerkesztővé kellett lennie, vezéregyéniségévé egy olyan értelmezői közösségnek, amely majd teljes diadalra viszi az ő (romantikus) kezdeményeit. Az az ellensúlyozás, amely az alacsonyabb közönségigény s az ő magasabb írói szándékai között eredményezte vígjátékainak tónusát, messze hatott, és szerves részévé lett nemcsak a magyar vígjátéki gondolkodásnak (messze vezetne, ha a szlovák és szerb „utóéletéről" is szó esnék), hanem általában az író-közönség viszonyról töprengők fejtegetéseinek. Kisfaludy Károly kanonizálása egyben Toldy Ferenc irodalomtörténeti önkanonizálása, feltehetőleg ez a fajta felfogás késztette Petőfit a tiltakozásra, Kisfaludy műveinek múlttá njálvánítására. Az irodalomtörténet csak részben szolgáltatott igazságot Kisfaludynak. A leginkább Horváth János kereste és lelte meg költőnk helyét az irodalomalakulási folyamatban; jóllehet nem szükségtelen újra meg újra annak emlegetése, hogy olykor közvetett módon miként lehet bevonni Kisfaludy Károlyt a kritikatörténet elemzésbe. Egy teljességre törekvő monografikus feldolgozás természetesen Kisfaludy kritikai jegyzeteit és esszéit is tárgyalja, de ennél talán még fontosabb, hogy epigrammáival, a Bánóczi-kiadásban „tan- és gunyor" néven összefogott verseivel, illetőleg műveinek irányzatosságával miként igyekezett hatni az alakuló közvéleményre. 17